Mire jó a betegség...
Az orovosi rendelésig még volt fél óra. Haza menni már nem érdemes, álldogálni a rendelő előtt meg nagyon unalmas. Viszont a rendelőhöz közel van egy újságos-papír-írószer-könyvesbolt. 399,-forintért -nem tudom milyen indokból leértékelt- vadonatúj könyveket is lehet venni. Így "lőttem" ma "A világ meséi" sorozatból "Vietnámi mesék"-et, Karinthy "Tanár úr kérem"-jét és Márai "Japán kert" mindkét kötetét.
Jógaoktatóm nagyon bölcs intelmét, miszerint: "ki mivel veszkődik, azzal kenődik" igyekszem életelvvé tenni. Ígérem, hogy többé nem fog előfordulni, hogy szóbahozom a politikát, de az egyik Márai írás olvasása közben, nem tudtam elmenni a gondolat mellett. Mintha nem 1922. február 15-én születtek volna ezek a sorok:
"A munkásság "komoly és higgadt zöme" - így szokták mondani? - nem tud semmiről semmit, felelőtlen elemek provokálják a sztrájkot. Aminek az értelme, hogy néhány izgatott, nagyravágyó, szemponttalan politikai taknyos játszik az életünkkel. A sztrájkot a lokomotívvezetők bérharca szülte meg ez alkalommal. A lokomotívvezetők a német állam legjobban fizetett hivatalnokai. Bizonyos, mondjuk, érdemleges követeléseik érvényesítésére, mint utolsó eszközhöz, a sztrájkhoz nyúltak. Ez mindenkit meglepett, hogy éppen a mozdonyvezetők, a munkásság csakugyan legintelligensebb rétege - emberi tulajdonságok, melyek felelősségteljes munkájukból önként következnek - nem átallanak a gazdaságilag amúgyis életveszélyes időkben sztrájkhoz nyúlni? Hát kiben bízzon az ember - kérdi a keserűen csalódott polgár és a kormány. Még nincs is vége, s máris hozzákezdett sürgősen minden illetékes a sztrájkból nyilvánosan levonni a tanulságokat. A polgár a védekezés részleteit gyarapítja, a munkás a támadásét. Ez Németország. Mindenki gyorsan megszervezi magát a legközelebbi, tökéletesített - sztrájkra."