Nyaraltunk (vagy teleltünk?)

Szinte átmenet nélkül kerültünk a 38 fokból 15-16 fokba. Az átmenetet egy kiadós vihar jelentette. Július végén kétszer bekapcsoltuk a fűtést (igaz, csak 10 percre). Egyszer, amikor Kisimi átjött csúszni-mászni, másik nap pedig reggel, hogy legyen kedvünk kibújni a meleg ágyból.
Ezzel együtt nagyon szép volt az elmúlt két hét.

"Mi a valóság, és valós-e az, amit mi annak hiszünk?"

Aranyosfodorka blogjában olvastam ma ezt a kérdést.
A napokban fejeztem be Stephen Hawking és Leonard Mlodinow: "A nagy terv (új válaszok az élet nagy kérdéseire) című könyvét. Élmény volt ezt a könyvet kézbe venni. Mindenekelőtt azért, mert megértettem, de maga a könyv fizikai megjelenésében is élmény volt. Nekem nagyon tetszetős illusztációkkal és szellemes (az igazán nagy tudósok úgy látszik megengedhetik magunkank az öniróniát is) karikatúrákkal.
Az egyik fejezet címe: "Mi a valóság?" Erre a kérdésre az általam olvasott előző Hawking könyvben nyilatkozott úgy a tudós, hogy Ő bizony nem tudja. Talán a most olvasottak kicsit pontosították számomra a választ, vagyis, hogy mi az abszolút valóság, azt bizony Ő sem tudja:

"Néhány évvel ezelőtt az olaszországi Monza városi tanácsa megtiltotta a kisállatok tulajdonosainak, hogy aranyhalaikat gömbakváriumokban tartsák. (Azóta már az Európai Unió valamennyi országában betiltották a díszhalak gömbakváriumban tartását. A lektor megjegyzése.) A rendelkezés előterjesztője részben azzal magyarázta az intézkedés szükségességét, hogy kegyetlenség a halat a görbe oldalfalú edényben tartani, mert így a bentről kifelé bámuló hal torzított képet kap a világról. De biztosak lehetünk-e abban, hogy mi magunk valóságosan, torzítatlanul látjuk a valóságot? Nem fordulhat elő, hogy mi is valamilyen óriási gömbakvárium belsejében élünk, látásunkat pedig hatalmas lencsék torzítják? Az aranyhal világról alkotott képe vitathatatlanul különbözik a miénktől, de vajon biztosak lehetünk-e abban, hogy az ő képe kevésbé valóságos?
Az aranyhal világképe tehát nem azonos a miénkkel, de az aranyhal ettől függetlenül megfogalmazhatná az akváriumon kívüli világban általa megfigyelt tárgyak mozgását irányító tudományos törvényeket. A fellépő torzítás következtében az általunk megfigyelhető, magára hagyott, és ezért egyenes vonalú mozgást végző testet az aranyhal görbült pálya mentén látja mozogni. Mindamellet, az aranyhal meg tudja fogalmazni a torzult vonatkoztatási rendszeréből megfigyelt tudományos törvényeket, amelyek mindig igaznak bizonyulnak, és amelyek lehetővé tennék, hogy az aranyhal megjósolja az akváriumon kívüli tárgyak jövőbeli mozgását. Ezek a törvények bonyolultabbak lennének, mint a mi vonatkoztatási rendszerünkben érvényes törvényszerűségek, noha az egyszerűség ízlés kérdése. Ha az aranyhal felállítana egy ilyen elméletet, akkor el kellene ismernünk, hogy az a kép a valóság érvényes leírását adja."
Talán ha napi meditációs gyakorlattá tehetnénk a sok "igennagyember" számára ezeket a gondolatokat, kevesebb konfliktus, háború, öldöklés lenne az "akváriumunkban".

Ne vegyetek "T-mobile"-os mobil internetet!

Most sem tudok képet csatolni, mert abban a pillanatban, hogy elkezdeném csatolni a képet, a mobil kütyü teljesítménye azonnal nullára csökken, majd kiírja, hogy "kapcsolódási probléma".

Aranyosfodorka problémafája nyomán szeretttem volna megmutatni azt a fácskát, aminek ma elég nagy problémát okoztunk.
Szegényke egyszer csak megjelent a ház mögött, mint kicsiny magonc. Valószínjű, hogy a szél odafújta a magot. Eleinte nem tudtam, hogy mi lesz belőle, de később kiderült, hogy egy japán akác (illetve csak gondolom, hogy az). A ház mögött mindig árnyék van és hideg, mert semmi nem állja útját a déli és az északi szélnek. A szomszédok is figyelmeztettek, hogy a gyökérzet bemászik a ház alá, és legjobb lenne kivágni, mert mára már fácskává serdült a hajdani csemete. Nem volt szívem kivágni, így elhatároztam, hogy átültetjük a ház elé, ahol ugyan nem sok hely van, de a nap süt, és társasága is lenne szegénynek, ha túlélné a beavatkozást.
Ma végre rászántam magam és baráti segítséggel, nomeg ásóval, csákánnyal, kapával nekiveselkedtünk. Sajnos nem tudtuk gyökerestől kiszedni, mert már bemászott a beton alá. Végül elültettük az új helyre a maradék törzset, igaz, meglehetősen csonkolt állapotban. Most félóránként locsolgatom, hátha kinöveszti a gyökerét. Megkértem, hogy szedje össze magát, mert jó helye lesz az ablak előtt és nagyon fogjuk szeretni. Remélem ez segít neki.

Édesélet...

Olyan kellemes volt az élet számítógép nélkül, hogy meg is feledkeztem róla. Ágota még a szépidős napokban átkerekezett hozzám Keszthelyről. Közben a két biciklimet próbáltam meg felújíttatni, de az első kísérlet nem hozott teljes sikert, mert az elkészült, felújított bringával másnap tekerhettem vissza egy hátsó belsőcserére (útközben háromszor kellett felpumpálnom, míg Szárszótól Lelléig elértem). Utána már csupa öröm volt Fonyódig lejutni Ágota elé. Egy puhatolózó fürdőzés után visszamentünk Szárszóra. Másnap Szárszó-Szántód-Tihany (komppal)- Balatonfüred-Almádi-Fűzfő-Kenese-Akarattya-Aliga-Siófok-Zamárdi-Szárszó. Gyönyörű volt. Természetesen csak egy dolgot felejtettem otthon, a fényképezőgépet. Emiatt most mégegyszer meg kell csinálnunk az utat. Csak az a baj, hogy már Ágota nem hiszi el, amikor azt mondom, hogy "mindjárt ottvagyunk". Az utána következő héten Szabival voltunk Pesten Állatkertben, strandon, ahol sikerül szegényt kicsit megpörkölni a nappal, pedig ki sem jöttünk a vízből 4 órán keresztül. Hétvégére Anyuval, Szabival lementünk Szárszóra. Olyan szerencsénk volt, hogy csütörtök délután még a Balatonban hűthettük a leégett bőrünket. Ezen a héten pedig 3 napra kirándultam Bécsbe Ani-barátnőmhöz. Railjettel mentem. Nagyon kellemes volt az utazás ezen a vonaton. El is határoztam, hogy legközelebb nem szállok ki Bécsben, hanem továbbmegyegy Sazlburba. Kicsit fájt a szívem, mikor ki kellet szállnom, ellentétben a nagykanizsai gyorssal. Bécsbe vittem fényképezőgépet, de a barátnőmmel csupa olyan programot csináltunk, ami inkább családi volt, mint túristaprogram (bringa- Alt Dunau- kiülős fagyizós, kerti nyugágyas, iszogatós beszélgetős a fa alatt...) Nem hagytam magam rábeszélni a 30 fokos melegben a városnézésre, kultúrprogramra. Arra leginkább tavasszal vagy ősszel vagyok hajlandó. Azért nem úsztam meg a belvárost, mert egy kevés időnk maradt még a visszaindulás előtt. Ugyanolyan koszos, mint Budapest, ugyanakkora tömeg, mint a Váci utcában, elég sok arab család... Szóval semmi, ami meggyőzött volna arról, hogy valamit kihagytam.
Hát így teltek a napok, és egyszer sem éreztem, hogy be kellene kapcsolnom a számítógépet.