Csak a nap borongós, a kedvem derengős

Kis segítség a derengéshez:

Umberto Eco: Sajnálattal nem javaslom (Lektori jelentések)
Ismeretlen szerzők: Biblia

"Megvallom, hogy a kézirat első pár száz oldalát kimondottan élveztem. Csupa cselekmény, csupa olyasmi, amit a mai olvasó egy lektűrtől elvár: szex (rengeteg), házasságtörés, szodómia, gyilkosság, vérfertőzés, háború, tömegmészárlás satöbbi.
A Szodoma és Gomorra-jelenet a homokosokkal, akik gerincre akarják dobni a két anygyalt, Rabelais-ra emlékeztet; A Noé-történeteket mintha Salgari írta volna, az Egyiptomból való menekülés sztorija pedig biztos, hogy előbb-utóbb filmre kerül... Elég az hozzá, hogy igazi jól megírt, hatáselemekkel nem fukarkodó, képzeletdús nagyregény, némi messianizmussal, de minden túlzás nélkül, épp csak annyival, hogy élvezni lehessen.
Aztán rá kellett jönnöm, hogy a folytatás bizony inkább valamiféle többszerzős antológia, számos, túlságosan is sok versbetéttel, melyek egyike-másika őszintén szólva merő siránkozás és unalom, valóságos jeremiáda, se vége, se hossza.
Az eredmény: roppant vegyesfelvágott, amiben minden van, épp ezért félő, hogy senkinek sem lesz ínyére. Arról nem is beszélve, milyen macerás lenne egyenként felhajtani a szerzői jogokat, hacsak nincs egy kurátor, aki mindegyiküket képviseli. De ilyen kurátor nevével én sehol, még a tartalomjegyzékben sem találkoztam, mintha csak ódzkodnának nevén nevezni az illetőt.
Szerintem tárgyaljuk meg, mi lenne, ha csak az első öt könyvet adnánk ki. Akkor biztosra mehetnénk. A címe olyasmi lehetne, hogy A Vörös-tenger hősei."

Nagyon remélem, hogy senkinek nem bántottam meg a lelkét. Ez csak humor (szerintem nem is a legrosszabb fajtából).