Egy kis könnyedség

Ma nagyon elfáradtam, mert megvettem a "digitálist", és megpróbáltam összeszerelni, megtanulni, számítógépre telepíteni hozzá a programokat...... Közben megnéztem délután egy Márffy kiállítást. Egy kicsit szégyenlem magam, de nem nagyon tetszett, túlságosan sok sötétet használt. Igaz, az egyik kép előtt, ami a telihold miatt olyan varázsos volt, elálldogáltam egy kicsit. Azt hiszem "A teraszon" volt a címe. Szóval nagyon elfáradtam, ezért most kerestem valami könnyedet:

"Piroska a mesék egyszerű, piros bóbitás kislánya nekivágott az erdőnek, hogy meglátogassa drága nagymamáját. Finom pecsenyét és jó bort vitt az öregasszonynak, aki egy kicsit el volt kényeztetve, és kedvelte a jó életet. A piros bóbitás Piroska tizenhat esztendejének minden gömbölyűségével mendegélt az ösvényen, és valami ártatlan dalocskát dúdolt azon az édes, csiszolatlan hangon, amelytől csiszolt drágakövek szoktak nőni az okos kislányok fülében.
Az erdők gáláns gavallérja, a vén farkas, meglátta az elragadó teremtést, és fiatalos vággyal kezdett utánakullogni.
- E nőért három évig juhászkutya lennék- mondta valamelyes lírai ellágyulással. Majd nekibátorodott és megszólította az ártatlan Piroskát:
- Hová, hová, mezők keresetlen vadvirága?
- Csak ide a nagyanyámhoz -, mondta Piroska üde őszinteséggel.
A farkas gondolt egyet. Nagyon jól ismerte Piroska nagymamáját, még abból az időből, amikor az öregasszonynak is csak az ihaj-tyuhaj kellett, nem a műhaj. Nakába vette tehát mind a négy lábát, és a rövidebb úton megelőzve Piroskát, bekopogtatott a nagymamához:
- Az unokád jön hozzád, a Piroska. Találkoztam vele az erdőben. Ennivaló kislány...
A nagymama okos asszony volt. Rövid alku után eladta Piroskát a farkasnak."
......
Itt nincs vége a történetnek, de ha tetszett, olvassátok el Heltai Jenő: Abu Majub bolhája című kötetében a "Piroska és a farkas" című elbeszélést.
(Olcsó Könyvtár sorozat 1981.)