Úszóedzés és pszichológia

Szabi 6 éves és úszni tanul. A hatodik alkalom után azt mondta: tulajdonképpen én már tudok úszni, csak még nem hiszem el.
Pont jókor akadt a kezembe Popper Péter: A belső utak könyve, a Magvető kiadónál 1985-ben megjelent írása. Egy kicsit elandalodtam, amikor az árát is megnéztem: 16,-Ft.
Eszembe jutott, hogy akkoriban éppen nagyon kiskeresetű, gyerekét egyedül nevelő anyuka voltam, de fizetésnapon sportszatyorral jártam a Liszt Ferenc téri Írók Könyvesboltjába.
Ma könyvtárba járok. Erről viszont az jutott eszembe, hogy annak idején is bementem a könyvtárba, de csak akkor, ha valami különlegességre volt szükségem. Nem hiszem, hogy csak a nosztalgia mondatja velem, de az a könyvtár derűs volt, tágas, világos, és televolt mindenféle újdonsággal. A mai - ugyanaz a könyvtár - elköltözött egy rémségesen lepukkant épületbe (ugyanabban az utcában), ami koszlott, kicsit büdös, sötét és rémségesen lehangoló. Úgy látom, hogy az új könyvek beszerzése is valahol abban az időben akadhatott el.
....
Ha már a kembe kerütl ez a könyvecske, ideírok belőle egy pirinyóka részletet:

"A mai ember egyre markánsabban: Én.

Ezért alapvető történéseinket egyedül kell

átélnünk. A vállalt magány minden valódi

kapcsolat alapja."

"Gondolatin háttér:Pszichológiai szempontból az emberiség fejlődéstörténete a szuverén személyiség, az "Én" kifejlődésének útja. Felbomlottak a nagy vérségi, gazdasági, vallási közösségek, amelyek igazi feloldódást kínáltak. Életünk legfontosabb eseményeit egyedül éljük át, senki sem "léphet be személyiségünkbe", hogy helyettünk éljen. Egyedül születünk, egyedül szenvedjük meg betegségeinket, félelmeinket, egyedül éljük át megismeréseinket, egyedül halunk meg. Ha ezt a magányt vállani tudjuk, ha nem menekülünk hamis fanatizmusokba és más kábulatokba, akkor nem terheljük túl kapcsolatainkat azzal , hogy olyan megosztást követelünk, amit senki sem adhat meg. Ezzel az alapérzéssel tudunk igazán együtt élni valakivel. Mert segíteni sokat lehet egymásnak."