Nem is ezt kerestem, de nagyon megfogott...

A régi Kagylókürt számaiban keresgéltem egy cikket a szanszkrit nyelvről, de elakadtam ennél a cikknél. Valahogy nem tudtam elmenni mellette:

Thomas Mann: Európa, vigyázz!

"...Ismétlem, hogy az európai kultúra eltűnését nem a háború idézte elő, hanem csak meggyorsította, kiélezte. Nem a háború vetette fel a szélsőséges barbárság és kezdetleges-tömegdemokratikus vásári vadság óriás hullámát, amely ma végigömlik a világon; csak felszínre dobta azt és durva hatalmát, mint ahogy oly nemesítő és jóságos-szigorú fogalmak, mint kultúra, szellem, művészet, eszme hanyatlását, elsorvadását sem idézte elő, csak meggyorsította. A polgári korszak fogalmai ezek, a XIX. századi idealista limlomai közül. És valóban, a XIX. század mindenekfelett idealista korszak volt - csak ma látjuk, meghatottan, milyen idealista volt. Nemcsak a liberális demokrácia áldásában hitt, hanem a szocializmusban is. Persze egy olyanban, amely a tömegeket felemelni, tanítani kívánta, tudományt, műveltséget, művészetet, kulturális javakat juttatni néki. Ma rájöttek, hogy fontosabb is, meg könnyebb is uralkodni rajtuk, aképpen, hogy egyre tökéletesebbé fejlesztik a tömegek lélektanán való játszás otromba művészetét, azaz: aképpen, hogy a propagandát léptetik a nevelés helyébe, -mindezt, úgy látszik, belső hozzájárulásával a tömegeknek, amelyek modernebbnek és imerősebbnek érzik a ravasz propaganda-technikát, mint bármilyen nevelési eszmét. A tömegek megszervezhetők, s kiderül, hogy még hálásak is mindenféle megszervezésért, tekintet nélkül arra, milyen szellemű az, még ha az erőszak szelleme hatja is át. Az erőszak elve rendkívül egyszerűsíti a dolgokat; nem csoda, hogy a tömegek megértik.
Ha csak primitívek lennének ezek a modern tömegek, ha csak naív, vidám barbárok lennének, -könnyű volna boldogulni velök, egyetmást remélhetni lehetne tőlük. De ők ezenkívül még kétfélék, s ez teszi félelmetessé őket: szentimentálisak és katasztrófális módon filozofikusak. A tömegszellem a maga zajos modernségében amellett a romantika zsargonját használja; "népről", "földről és vérről", csupa ősi és szent dologról beszél és szidja az aszfalt szellemét, - amellyel azonos. Az eredmény: a lélek és a tömegostobaság nyers érzelgésben úszó hamis összegyúrása - nagyaszerű keveréke; ez jellemzi és határozza meg a mai világot."
(Fordította: Komlós Aladár 1945.)

... a mait is