Isten tervez, ember végez

Sajnos, a "könyvtáram" rettenetesen kontraszelektált. Hiába kerestem azt a könyvet, amiből szerettem volna idézni egy történetet, ami már jó ideje foglalkoztat. Régebben, ha valami nagyon tetsző dolog került a kezembe, mindig odaadtam a barátaimnak, hogy ők is megismerjék. Ők pedig nyilván továbbadták az ő barátaiknak. A történet meglehetősen ismert, mert még egy angol nyelvkönyvben is találkoztam vele. Természetesen nem emlékszem sem a szereplők, sem a városok nevére, de a történet így is megáll. Mivel idézőjelet nem használhatok, de a történetet nem is én találtam ki, most dőltbetűvel írok tovább.

Élt egy herceg a városban, akinek volt egy kedves kertésze. A város 3 napos lovaglásra volt Damaszkusztól.
Egy reggel elment a kertész a piacra. Ott sétálgatott, nézelődött, amikor egyszercsak szembejött vele a Halál. A kertész rettenetesen megrémült, és azonnal haza rohant. Lélekszakadva elmesélte a hercegnek, hogy mi történt, és kérte, hogy adja neki a leggyorsabb paripáját, hogy elvágtasson Damaszkuszba. A herceg teljesítette a kérést, mert nagyon kedvelte a kertészét. A kertész űzte, hajszolta a lovat, és estére sikerült is Damaszkuszba érnie.
Eközben a herceg is kiment a piacra, és ő is találkozott a Halállal. Azonnal számonkérte, hogy miért rémísztgeti a kedves kertészét. Erre a Halál azt mondta: Nem akartam én megijeszteni a kertészedet. Ellenkezőleg: csak nagyon meglepődtem, hogy itt találom, mikor nekem ma este Damaszkuszban kell találkoznom vele.