Karácsony felhangjai

Most kivételesen egész sikeresnek éreztem magam az ajándékozást illetően. Ez tényleg ritkán fordul elő velem. Igaz, a Feketepéter kártya elvesztette aktualitását, mert Szabi a néhány napos szobafogság alatt megtanult römizni. Azért a Feketepéter sem megy pocsékba, mert gyümölcsök vannak a lapokon magyar- és angolnyelvű felirattal, Szabi pedig angolos osztályba jár. A szupernek vélt társasjátékból még akármi is lehet. Mindenesetre, amikor megláttuk a 3 darab A4-es méretű könyvecskét a játékszabályokkal, és a szabályok segédletével, gyorsan visszacsomagoltuk. Én indítványoztam Patríciának, hogy ajándékozza el valamilyen játszóháznak, de azt mondta, hogy majd ha lesz néhány hét szabadidőm, tanulmányozzam a játékszabályokat, és ha akkor sem boldogulok vele, majd elajándékozzuk.
Patrícia nagyon örült a GPS-nek. Vasárnap, amikor Szabit elvitték Bujákra 3 napra a másik Nagyiék, felmentem hozzá. Feltöltöttük a GPS-t, megtaláltuk a főmenüt, a nyelvválasztást, beállítottuk a különböző menüpontokat. Még sétálni is elvittük a szerkezetet, hogy egymásrataláljanak a műholddal. Szóval, minden nagyon "gromek" volt, sütkéreztünk a műszaki sikerekben.
Tegnap este felhívott Patrícia és gratulált nekem az új telefonomhoz és az infralámpához. Ettől teljesen összefacsarodott a szívem.
Az úgy történt, hogy végiggondolta, és túlságosan drágának találta ezt az ajándékot, és visszavitte a GPS-t, kicserélte egy infralámpára, mert már 3. hónapja nem tudok kikecmeregni egy megfázásból. A telefonomat meg csak a szentlélek tartja össze, mivel az izületes ujjaimmal rendszeresen leejtem, és itt-ott már mutatkozik rajta némi folytonossági hiány is.
Ettől úgy elszomorodtam, meg olyan boldog is lettem. Végre egyszer sikerült jó ajándékot vennem. Magamra sajnáltam volna ennyi pénzt elkölteni, dehát nem is az a nyavajás telefon meg a lámpa az ajándék. Ugye?