Újra egy kis agymenés...

Nagyon inspiráló Aranyosfodorka blogja, mert mindig további gondolkodásra késztet. Most a szerkentyűkhöz írott megjegyzések, pontosabban @X utolsó megjegyzésére reagálnék azzal, hogy pontosan úgy gondolom, ahogy ő. Itt egy kicsit bővebben értenék egyet vele.
Valóban, amint egy régi nyelvet beszélő utolsó ember meghal, úgy tűnik el vele a nyelv is. Pontosan: ahogy egy civilizáció utolsó egyede is meghalt, eltűnik vele a civilizáció tudása is. Ezért gondolom (a védikus irodalom szerint), hogy az emberi civilizáció fejlődése nem lineáris, hanem ciklikus. Nem mi vagyunk az elsők, csak az újak. Ennek (legalább csak) a felvetését hiányolom a hivatalos történelem, biológia, tudománytörténeti könyvekből. Ha csak a lehetőségét megengednék ennek a felvetésnek, könnyebben lehetne értelmezni olyan régészeti leleteket, amelyek nem illenek bele a hivatalos kronológiába. Nem kellene őket raktárak mélyére süllyeszteni, ne adj Isten megsemmisíteni, vagy ha már kiállítják valahol, nem kellene valami teljesen semmitmondó, csak egyszerűen kultikus tárgynak nevezni, csak azért mert nem tudjuk, nem merjük megmondani, hogy mi is lehet az valójában.
Továbbmenve, azt gondolom, hogy talán mégsem semmisült meg minden tudás. Valószínű, hogy már a mi civilizációnkban az ókori társadalmak előtt (amik szerintem sokkal fejlettebbek voltak, mint ahogy azt mi feltételezzük) sikerült valamit megmenteni belőle. Úgy gondolom, hogy ez a tudás a templomokban, a nagyon nagy tudású, magas spirituális szinten álló papság kezében volt. Sokszor érzem úgy, hogy a szent könyvek sokkal mélyebb értelmű tudást tartalmaznak, csak egy egészen más fogalomkészletet, szinbólumrendszert használnak, mint amit mi iserünk. Egyébként a szinbólumok jelentése is sokkal mélyebb, ha úgy tetszik tudományosabb, mint ahogy mi gondoljuk.
Talán később a tudás kikerült a templomokból a tudósokhoz, de már kicsit alacsonyabb szinten. Lehetséges, hogy itt kezdődött a vallás és a tudomány szembenállása?
Ma pedig -attól tartok-, hogy a tudás átkerült a hadsereg kezébe. Amint valami számukra használható tudományos eredmény megjelenik a világban, lecsapnak rá. Ha valaki nem akarja elfogadni ezt a "beolvadást", lehetetlenné teszik a működését, és az eredményeit bármilyen eszközzel megszerzik. Később, pedig mint valami levetett, elnyűtt ruhát, átengednek valamennyit ennek a tudásnak a hasznosításából a civil társadalomnak. Ha megjelenik valami újdonság a piacon, biztosak lehetünk benne, hogy a hadsereg már mérföldekre jár ezektől az újdonságoktól.
Természetesen ezek csak gondolatok, és inkább kérdőjel van a mondatok végén, mint pont, de semmi esetre sem felkiáltójel.