Miért leszek egyre hülyébb minden Pesten töltött nap után?
Hetedik napja vagyok Pesten. 7 nap alatt kétszer voltam az utcán egy-egy óránál nem hosszabb időre. Amikor Szárszóról elindultam, olyan volt a falu, mint a leggiccsesebb osztrák képeslap. Szikrázó fehér hó az utcákon, fákon, a házak és kertek ünnepi díszekkel, égőkkel felékszerezve...4 óra múlva Pesten (természetesen elromlott a mozdony és csak két órás késéssel futottunk be a Délibe) fekete sár, lucsok mindenhol, szürke tömeg a metróban, kutyagumi a járdán. Más is volt, de hányinger nélkül nem tudnék írni róla. Nos, a pszichém 20 perc alatt elérte az eseményhorizontot, és belezuhant egy feketelyukba. Ezt már csak a többnapos szmog tetézte. Egyszer kinyitottam az ablakot - naív módon - szellőztetési célból, de egy perc sem kellett hozzá, és olyan volt a szoba, mintha egy kukásautó tolatott volna be az erkélyen. Szabi is 5 napot töltött szobafogságban velem, mert nem tudtuk rávenni magunkat, hogy sárban, szmogban tegyünk egy "jó" kis sétát. Így a feketepéteres kártyám aktualitását vesztette karácsonyra, mert Szabi addigra megtanult römizni.
A 7 napos bezártság, valamint a kukásautós szellőztetés oxigénhiányos állapotot idézett elő az agyamban. Mit élhet át az a majd 2 milliónyi ember, aki nem menekülhet el hetente néhány napra innen? Bár a vezetőink nyilván nem a VII. kerületben élnek, de mégiscsak a Belvárosban dolgoznak. Valószínű, hogy mindnek ugyanilyen oxigénhiányos az agya (pláne, ha úgy is született). Hát csoda, hogy mindegyik előbb-utóbb meghülyül?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megfontolandó, hogy a következő ünnepet a család inkább a szépséges Balaton partján töltse ! Bevallom, én sem kedvelem fővárosunkat, el nem tudom képzelni, hogy ott éljek. Hacsak valahol a peremkerületen, kertes vidéken...
VálaszTörlés(Vajon mit rontottam el ? Valami ilyesmit már tegnap is beírtam, de nem látszik...)
Sajnos a családom nem mentes némi előitélettől. Ők is megkérdezik néha, hogy mit lehet a Balatonnál, egy kis faluban csinálni télen. Nekem elég levegőt szívni, sétálni, gyönyörködni a fákban, élvezni a csendet, a tóparton nézelődni... Anyu a 80 évével elveszettnek érzi ott magát. Őt az nyugtatja meg, hogy ha éjfélkor néz ki az ablakon, akkor is embereket lát az utcán, minden közel van, és bármire szüksége lenne hirtelen, néhány percen belül biztosan eléri (üzletek, orvos, kórház... ). Van benne igazság. Patríciám, pedig olyan kevés időt tölt otthon, hogy legalább ünnepekkor szeret egy kicsit kuckózni. Ezt is megértem. Csak kettesben Szabival, autó nélkül én magam is félnék elvonulni ilyenkor egy kis faluba, ahol a legközelebbi kórház 20 kilométerre van. Egy 7 éves fiúgyerek nagyon találékony abban, hogyan törheti össze magát. Én viszont ott érzem otthon magam, engem nem zavar, hogy talán 3 ember megy el a ház előtt egész nap(általában az is csak egy ember háromszor: Ernő bácsi a lakása és a kocsma között). Én már elég ritkán töröm össze magam, azt is inkább csak nyáron bringázás közben. A Húsvéti ünnepeket viszont lent szoktuk tölteni. A tavasznak a családom sem tud ellenállni.
VálaszTörlés