Egy kicsi "sírva-vigad"

Pesten a tél sem szép. Gondoltam, amíg le nem jutok Szárszóra, angol humorral próbálom magam jobb kedvre deríteni. Sajnos rosszul választottam írót vagy könyvet, mert kifejezetten idegesített. A végén teljesen lehangolt. Szerencsére kéznél volt a segítség: "A részeges kaktusz" - a humor magyar mesterei I. kötet. Az első szerző Móricz Zsigmond, majd Cholnoky Viktor, Szép Ernő, Krúdy Gyula... és már a hó is egyre szebben esik.

Gábor Andor 1918-ban írt versét választottam. Nem is tudom, miért.

A Hadi

Mikor körülnézek itt a
Közéleti piacon,
Hol a jelszó: kis forgalom,
S bődületes haszon:
Mikor látom, hogy jómódom régesrég túl van a jón,
Mert az árak úgy mennek föl napról-napra léghajón,
Mikor ötér' veszem, amit ötszázötér' eladok,
S számozatlan millióktól dagadok és ragadok;
Mikor látom, hogy az "Izé" ötödik évébe lép:
Eszembe jut ez a nóta, ez a régi, ez a szép:

Igyál betyár!
Múlik a nyár...
Úgyse soká
Betyárkodsz már.
...

Akármilyen iszonyú kár
E háborús üzemér':
Nincsen olyan hosszú kolbász
Mely, végül véget nem ér.
Ami pénzt az Osztrák-Magyar-Állam-Nyomda nyomtatott,
Mind a mi zsebünkben ül már, s nekünk termel kamatot.
A mienk már minden, amit megszerezni lehetett,
S tönkrement már minden ember, aki tönkremehetett,
Nem maradt a fogyasztókon: csak a fogyás, meg a csont -;
Nem érdemes háborúzni, immáron jöhet a pont.

Addig ittam,
Amíg ízlett:
A háború
Remek üzlet.

Jaj csak addig szabadlábon
Tarthassam meg magamat!
Veszek egy szép bíróságot:
Testhez-állót, finomat.

Jaj csak addig maradjak meg erkölcsileg eleven!
Méltóságos méltósággal méltóztatok mereven.
A borotva élén addig kényelmetlen ez a tánc,
Mert ami most forog a kockán, nem egészen alézánc.
Most dűl el, hogy vagyok én: peches-e, sorskegyenc-e.
S öt év múlva mi leendek: főrend-e, vagy fegyenc-e?

Igyál betyár!
Nincs már sok nap...
De még addig
Becsukhatnak.