Ami még eszembe jutott arról az angyalarcú, hihetetlen hangú 10 éves kislányról...

Sajnos a megjegyzésem Aranyosfodorka blogjában lehet, hogy valakiben a fanyalgás érzetét keltette. Teljes szívből mondhatom, hogy ellenkezőleg, inkább az aggodalmamat próbáltam -talán kicsit rosszul- kifejezni. Sebaj, így legalább alkalmam van kicsit bővebben írni arról, hogy mi is váltotta ki belőlem az aggodalmat.
A védikus filozófia szerint az emberi test 100 évre csereszavatos, legalábbis rendeltetés szerű használat mellett. A 100 év ragyogóan felosztható 4 egyenlő időtartamú életszakaszra. Természetesen minden életszakasznak megvan a maga feladata, és ennek a feladatanak az optimális teljesítéséhez igazodik a testünk is. Vagyis teljes harmóniában lehet test, szellem és lélek mind a 4 szakaszban.
Az első 25 év feladata a tanulás.
A második 25 évé a gyarapodás. Ha közgazdasági terminust akarnék használni, ez a bővített újratermelés időszaka (munka, család, gyerekek...).
A harmadik 25 év (mellesleg én itt tartok, és mondhatom, hogy tényleg nagyon élvezetes számomra) a visszavonulás kora. Itt nyílik lehetősége az embernek átadni a tudását, gyakorlatát, támogatva, némiképp felügyelve, az éppen akkor a gyarapodás szakaszába lépő következő generációnak. Igaz, nem egy perc alatt, hanem van rá maximum 25 év. Nem kell senki kezéből kitépni a stafétabotot, és az új generációra sem szakad rá egy szemvillanás alatt a világ gondja. Ilyen körülmények között talán nemzedéki probláma fe sem merül.
A negyedik, utolsó 25 év a lemondás időszaka. Az utolsó 25 évben készülhetünk fel a távozásra azzal, hogy szépen lassan, elengedjük a kötelékeket. Ebben nagy segítségünkre lesz a testünk is.
Ha végiggondoljuk, igaz ez minden életszakasz megélésére.
Ezért írtam a megjegyzésben, hogy "zavart érzek az erőben" (ez valami humor próbált lenni, de valószínű, hogy az nem az én színterem). Ha a kamszkori változásokat nem veszik figyelembe ennél a kislánynál, tönkretehetik a hangját. Ami pedig az előbb leírt életszakaszok feladatait illetti: mindig zavarba jövök, ha a különböző tehetségkutató versenyeken meglátok, hallok 12-13 éves kislányokat a színpadon kisminkelve érzéki nótákat előadni. Szerencsére ez a kilány nem popban, rockban indult. Viszont az operaáriák még mélyebb emberi szenvedélyek világába viszik el a hallgatót és nyilván az előadót is. Nos itt voltam zavarban. Ennek a 10 éves kislánynak biztosan, az a darmája, hogy a világ egyik legnagyobb énekese legyen. A küldetése látszik az angyalarcon is. Tartok tőle, hogy most még inkább a szülei egóját símogatja a nyilvánosság. Sőt, ha rosszindulatú lennék, azt mondhatnám, hogy befektetésnek tekintik a kislány adottságait.
Még egy gondolat: a védikus filozófia szerint, ha már teljesítettük a karmikus feladatainkat, vagy ha oly mértékben eltértünk tőle az életutunkon, hogy már nincs kilátás arra, hogy beteljesítsük a sorsunkat, leléptetnek bennünket a színről.
Nos, ezekért éreztem én aggodalmat, amikor megláttam és meghallgattam azt a videót.