Egy kicsit a kultúráról

Mostanában sokat nyilatkoznak az oktatási törvény módosításáról, a médiatörvény kapcsán az ifjúság védelméről, a gyermek korúak bűnözéséről, a büntethetőségi korhatár leszállításáról ...
Szeptembertől heti két alkalommal megfordulok egy budai, jóhírű általános iskolában nagyanyai minőségben. Az első osztály a folyosó végén van. Amíg oda eljutok meg kell tennem néhány métert öltözőszekrények, padok, táskák tárolására szolgáló polcos szekrények előtt. Különálló hosszú polc van az udvarban, folyosón elveszített holmik részére. Ott minden válogatás nélkül kupacban rothadnak a különböző ruhadarabok. A folyosón végig kisebb-nagyobb sárdarabok, amint kipotyogtak a rácsostalpú hótaposókból, sportcipőkből. Ezek között kiborult táskák, a szekrényekből kiesett cipők, kabátok, egyéb ruhadarabok. Időnként egy-egy gyerek is fetreng a koszban-sárban, a földön. Mindeközben a többiek rohangálnak ki-be az osztályokból, néhol a Tanítónénik beszélgetnek a folyosón vagy a nyitott tanterem ajtajában egy-egy szülővel. Féléve, mióta Szabi odajár és én megyek érte, még egyetlen Tanítónénit, szülőt nem hallottam, hogy rászólt volna valamelyik gyerekre, hogy keljen fel a földről, szedje fel a holmiját, tegye be a szekrénybe a cipőjét, ruháját. Senki nem szól a Takarítónéninek, hogy seperje már fel azt a sarat. Egyáltalán ezért külön kell szólni?
Szabival suli után rohanunk haza, mert egész nap nem megy WC-re az iskolában. Nem bírja azt a fertelmes bűzt, ami a le nem húzott WC-k miatt vágja orrba az oda belépőt. Azon a folyosón nemcsak elsősök, hanem idősebbek, negyedikesek is vannak. Ezek a gyerekek vajon otthon is úgy hagynak maguk mögött mindent, mint itt az iskolában?
Mit várunk, milyen emberi minőséget azoktól a gyerekektől, akiket olyan Tanítónéni tanít, olyan szülő nevel, akinek mindez természetes? Senki ne mondja nekem, hogy ennek fikarsznyi köze is van a pénzhez. 50-60 évvel ezelőtt sem dúskáltak az iskolák a pénzben. Ki-ki próbáljon meg visszaemlékezni általános iskolájának folyosóira. Nekem egy olyan tanárom sem volt, aki szónélkül végigment volna egy ilyen folyosón. Igaz, mi nem is vertük a tanárainkat.