Miért olyan furcsák "ezek a Fiúk"?

Nem tesz jót nekem ez a szociálpszichológia. Viszont a segítégével meg tudok magyarázni magamnak néhány dolgot, ami már régóta zavar. A 80-as évek végén, amikor még nem pártok voltak, hanem Fórumok, Körök, Hálózatok, Szövetségek, szívesen és némi büszkeséggel jártam mindenféle ellenzéki összejövetelre. Kedvencem volt a Fidesz: fiatal, szabadgondolkodású, liberális nézeteket valló, városi értelmiség. Próbáltam bekerülni a soraikba, de már túlkoros voltam a 38 évemmel (Szerencsére!!! Később eltörölték a korhatárt. Így lettek Fiatal Demokraták 60-70-80 éves politikusok). Teljesen értetlenül álltam, amikor az a hirtelen attitűd változás kitört rajtuk, amikor egy szempillantás alatt konzervatív gondolkodású, mélyen vallásos, plebejus lett belőlük. Most, hogy olvastam "A társas lény"-t, kezd derengeni valami. Általában a nagymértékű, hirtelen attitűd változást külső hatás: erős fenyegetés, vagy nagy jutalom ígéretével lehet előidézni. Viszont ezek esetében a változás csak színlelt, nem valódi. Biztos vagyok benne, hogy a hatalom ígérete okozta náluk a "megvilágosodást". Valószínű, 2002-ben az ígéret be nem teljesülése váltotta ki azt a fékezhetetlen dühöt, agresszivitást belőlük, a durcás arckifejezést, a lefittyedő ajkakat. Most becsülöm csak igazán FG-t, UK-t, és biztosan vannak még néhányan, csak a nevük nem közismert, mert nem álltak az első sorban. Ők nem adtál el a lelküket.
Most már tudom, hogy ez a mélyben meghúzódó hazugság, az, ami mindig zavarba hoz, ha látom, hallom "ezeket a Fiúkat".
És itt be is fejeztem a "közéletet".

Nőnapi utószóként egy kedves vers a kedvenc költőmtől (mindjárt visszaviszem a könyvtárba):

Robert Burns

Shelah O'Neil

Míg érte epedtem, s láng gyúlt a szivemben,
bókoltam is, édes volt az idill,
ám végre, kínomban, vesztemre kimondtam:
"Légy a feleségem, Shelah O'Neil!"
Megvolt lakodalmunk, vágyam hamar elhunyt,
s húztam az igát, mit a marha se bír.
A nyelve! Az ökle! Elmentem örökre.
Ír-whisky, agyő! Agyő, Shelah O'Neil.

Éljek nyumorultan? Inkább bevonultam
Frigyes seregébe, hol élte vidám
a közkatonának; már nem macerálhat,
csak bomba alakban, drága Shelah-m.
Ott jártam a harcban, golyózivatarban,
hol egy napon ezreket elnyel a sír,
de nincs e veszélyes mezőn olyan éles
kard, mint a te nyelved, Shelah O'Neil.

(Kálnoky László fordítása)