Derelye, dobostorta, csoki fagyi...

Megkezdődött a tavaszi hadjárat. Az első támadást egy gerlepár indította ellenem. Már hajnalban az ágyban gyanúsan közelről hallottam a burukkolást. Reggeli után fel is fedeztem az erkélyen egy félig kész fészket. Minden komfortot nélkülöző, silány kis építmény volt. Csupa száraz fenyőág, ami azért félig beterítette az erkélyt. Valószínű, hogy Gerléné is elégedetlen volt az új kecóval, mert nem akart velem hadbaszállni, amikor összeszedtem az ágacskákat és lesöpörtem az erkélyt. Biztosan fázott szegény Gerlénének az alváza a hideg kövön, azért nem foglalta el a fészket.
Ez könnyű győzelem volt, de tudom, hogy a nehéze még hátra van: a vörösfarkú kismadár, aki nem adja fel ilyen könnyen. Vele általában 3 napig tart az ádáz küzdelem a bejárati ajtó feletti gerendáért.
Ma biciklivel elmentünk a kőröshegyi viadukt alá, ahonnan megcsodáltuk az építmény nagyságát, szép ívét. Igaz, nekem alapjáraton nem tetszik a szürke beton, de azért készítettem néhány fotót. Visszafelé, Kőröshegyen a napon ebédeltünk egy helyi, ilyenkor is működő kisvendéglőben (fokhagyma krémleves, turósderelye fahéjas öntettel). Útközben bementünk a balatonföldvári kikötőbe. Különleges látvány volt a rengeteg, hatalmas vitorlás a levegőben, ahogy várják a vízretételt. Ott is fényképeztem kicsit, és a tihanyi félsziget csücskét is szerettem volna megörökíteni, de az nem sikerült. A fotókat majd csak akkor tudom feltenni, ha felmegyek Pestre, és megint összekötöm a PC-t a laptoppal.
Délután kicsit olvastam a napon, de sajnos befutott egy ingatlanos, aki szétméricskélte magát, hogy fel tudja tenni a hírdetést, és ezzel elrabolta tőlem a legszebb, napsütötte másfélórát. 5 óra körül Szárszónál is megnéztük a Balatont. Minthogy a kávézó már kinyitott, muszály volt kipróbálni a dobostortát csoki fagyival. Szerencse, hogy holnap elromlik egy kicsit az idő, mert talán ennyi jóból már tényleg megárt a sok.