Adj magadnak 20 percet...
Aranyosfodorka mai bejegyzése juttatta eszembe Glenn Gouldot.
Nekem Ő és Bach a felsőfok. Együtt pedig a "nem evilági":
http://www.youtube.com/watch?v=0RInThW6F9U
http://www.youtube.com/watch?v=drxiZLlLdWk
Ugyanaz az előadó, ugyanaz a mű, a kettő között egy élet, egy olyan út, amilyen csak ali-alig adatik meg embernek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem tudok szabadulni ennek az embernek a bűvköréből. Ma megint a youtube-on bóklásztam és Őt hallgattam. A második felvételen, ahogy az első hangot megszólaltatja, már túl van a zseniális zongoristán. Az már maga a muzsika.
VálaszTörlésAkik közelebbről ismernek, tudják, hogy Mozartot nem szeretem. Kivéve a Requiemet, de az nem is Mozart stílusa. Ma olvastam, hogy Glenn Gould sem szerette, hedonista zsonglőrnek (vagy valami hasonlónak) tartotta. Nagyon örültem ennek, mert így már nem kell szorongást éreznem emiatt zenészkörökben.
Olvastam róla a googleban, hogy amikor 50 évesen meghalt, a fizikai kondiciója egy 8 éves gyermekének felelt meg.
Arra gondoltam, hogy az élete maga volt az anyag szellemmé válása. Ha a "Zenéről" kellene szobrot faragni, akkor a második felvétel első hangjának megszólalása előtti kézmozdulatát kellene megmintázni. A zene már ott elkezdődött, még mielőtt az az első hang megszólalt volna.