Olvasom, hogy a "panelproli" után megjelent egy másik tehertétele a polgári társadalomnak, a "nyugger". Az én agyam egy kicsit továbbment. A szó dallamából beugrott: nyugger-nigger.
És tényleg. Anyu, a 81 éves nyugger, aki egész életében úgy szolgált másokat, és dolgozik még ma is, mint egy nigger. Férfiakat, fiatalokat megszégyenítő munkabírással dolgozott a munkhelyén, odaadással szolgálta a családját otthon. Soha semmilyen pártnak , szervezetnek nem volt tagja (arra már nem volt ideje, meg különben is annál sokkal több esze volt.) Ő volt, akit a II. világháborúban el kellett bújtatni a bevonuló dicsőséges szovjet hadsereg katonái elől, aki a felszabadulás után szegényen, éhesen nekikezdhetett újjáépíteni egy országot, aki gürcölhetett, félhetett az 50-es években, hogy a gyerekének már ne így kelljen élni, ő volt az akitől a 60-as évek elején újra elvehettek mindent az alakuló TSZ-ek, amit addig sikerült összegürcölnie. Utána dolgozhatott a nyugdíjas éveiig, amíg bele nem betegedett. Most mégis ő a kriptokommunista, liberálbolsi, nyugger. Hát tessék megnézni: néhány műtét és 25 sugárkezelés után ilyen ez a szívós fajta, akit még ma is felhívhat az unokája, ha valami finomat szeretne enni, hogy "Dédi! Mi a mai menü?" Amire természetesen az a válasz: "Hát mi legyen?"
És ha ez a nyugger nem lenne, bizony az én fejem is jobban fájna a téli gázszámla miatt.
Vajon, akik most nyuggereznek, már nem szeretik a palacsintát a nagymama lekvárjával? Vagy az ő nagymamájuk nem ez a fajta????
Egyszerre szívszorító, félelmetes és mégis valahogy lélekmelegítő amit írtál.
VálaszTörlésEz van és fogalmam nincs lesz-e valaha is jobb...
A mi életünkben biztos nem, de hát akkor miféle élet vár a következő generációkra ?
Aranyosfodorka utolsó mondatán rágódom én is, a többi már hidegen hagy...
VálaszTörlésÉdesanyád pont olyan, mint negyvenvalahány éve, csak ősz a haja!:) Tényleg fantasztikus!