Az igazi oktatási reform
Mennyi szellemi és fizikai erőfeszítés vész kárba, marad teljesen hatástalan generációk óta az oktatás megreformálásáért. Reform tankönyvek, választási ciklusokkal változó nemzeti alap tantervek.... Mennyi fölösleges erőlködés, okoskodás.... hiszen már régen kitalálták a módszert, csak olvasni kellene.
E. A. POE
Monos és Una beszélgetése
"Ember nem képes egyszerre tudni és engedni. Egymás után emelkednek ki a földből hatalmas, füstölgő városok. A zöld levelek összezsugorodnak a kemencék leheletétől. A Természet szépséges arcát valamilyen gyűlöletes kór torzítja el. Azt gyanítom, édes Unám, kényszerítettségünk szunnyadó érzete ideláncol bennünket. De most már úgy tűnik, hogy saját megsemmisülésünket és ízlésünk eltévelyedését készítjük elő, de legalábbis vakon semmibe vesszük; azét a képességét, amely félúton helyezkedik el a tiszta intellektus és a morális érzék között, s amit sosem lehet biztonsággal figyelmen kívül hagyni. Ez lehet, ami egyedül visszavezethet bennünket a Szépséghez, a Természethez, az Élethez. De jaj Platón tiszta, elmélkedő szellemének és fenséges megérzéseinek! Jaj a zenének, amit oly helyénvalóan a lélek megfelelő művelésének tartott! Jaj neki és munkájának! - mert mindkettőre, akkor volna a legnagyobb szükség, amikor már mindkettőt elfelejtették vagy megvetették.1"
1"Nehéz felfedezni jobbat (ti. oktatási metódust) annál, amit oly számos eszetendő óta gyakorlunk; lévén ez magában foglalja a test gyakorlását és a lélek muzsikáját is" (Repub. 2. könyv) "Ezen okból a zenei oktatás a legfontosabb, mert ettől issza át a lelket a Ritmus és a Harmónia, ettől válik maradandóvá, telítődik meg szépséggel, s teszi az embert csodás lelkűvé. Megtanulja csodálni a szépséget; örömmel telve fogadja azt be a lelke, táplálkozik általa, és saját állapota összeolvad véle." (uo. 3. könyv)
(E. A. Poe: Mellonta Tauta
Szukits Könyvkiadó, 1998.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én úgy gondolom, a legnagyobb baj, hogy elfelejtettünk beszélni. Egymással is, de legfőképp a gyerekekkel. Persze, fontos a zene is, de a szó ! A szó az igazi nagyhatalom. S ha nincs rá idő, ha nincs hozzá türelem, ha nincs hozzá érző szív, akkor mégis mire várunk ? Mit hiszünk ? Miben bízunk ? „Magától” még semmi nem teremtődött.
VálaszTörlés