Hajók, hidak a levegőben

Az orgona és a magnólia ugrásra, azaz virágzásra kész

Ezek a hétvégi fotók.

Derelye, dobostorta, csoki fagyi...

Megkezdődött a tavaszi hadjárat. Az első támadást egy gerlepár indította ellenem. Már hajnalban az ágyban gyanúsan közelről hallottam a burukkolást. Reggeli után fel is fedeztem az erkélyen egy félig kész fészket. Minden komfortot nélkülöző, silány kis építmény volt. Csupa száraz fenyőág, ami azért félig beterítette az erkélyt. Valószínű, hogy Gerléné is elégedetlen volt az új kecóval, mert nem akart velem hadbaszállni, amikor összeszedtem az ágacskákat és lesöpörtem az erkélyt. Biztosan fázott szegény Gerlénének az alváza a hideg kövön, azért nem foglalta el a fészket.
Ez könnyű győzelem volt, de tudom, hogy a nehéze még hátra van: a vörösfarkú kismadár, aki nem adja fel ilyen könnyen. Vele általában 3 napig tart az ádáz küzdelem a bejárati ajtó feletti gerendáért.
Ma biciklivel elmentünk a kőröshegyi viadukt alá, ahonnan megcsodáltuk az építmény nagyságát, szép ívét. Igaz, nekem alapjáraton nem tetszik a szürke beton, de azért készítettem néhány fotót. Visszafelé, Kőröshegyen a napon ebédeltünk egy helyi, ilyenkor is működő kisvendéglőben (fokhagyma krémleves, turósderelye fahéjas öntettel). Útközben bementünk a balatonföldvári kikötőbe. Különleges látvány volt a rengeteg, hatalmas vitorlás a levegőben, ahogy várják a vízretételt. Ott is fényképeztem kicsit, és a tihanyi félsziget csücskét is szerettem volna megörökíteni, de az nem sikerült. A fotókat majd csak akkor tudom feltenni, ha felmegyek Pestre, és megint összekötöm a PC-t a laptoppal.
Délután kicsit olvastam a napon, de sajnos befutott egy ingatlanos, aki szétméricskélte magát, hogy fel tudja tenni a hírdetést, és ezzel elrabolta tőlem a legszebb, napsütötte másfélórát. 5 óra körül Szárszónál is megnéztük a Balatont. Minthogy a kávézó már kinyitott, muszály volt kipróbálni a dobostortát csoki fagyival. Szerencse, hogy holnap elromlik egy kicsit az idő, mert talán ennyi jóból már tényleg megárt a sok.

Az igazi oktatási reform

Mennyi szellemi és fizikai erőfeszítés vész kárba, marad teljesen hatástalan generációk óta az oktatás megreformálásáért. Reform tankönyvek, választási ciklusokkal változó nemzeti alap tantervek.... Mennyi fölösleges erőlködés, okoskodás.... hiszen már régen kitalálták a módszert, csak olvasni kellene.

E. A. POE

Monos és Una beszélgetése

"Ember nem képes egyszerre tudni és engedni. Egymás után emelkednek ki a földből hatalmas, füstölgő városok. A zöld levelek összezsugorodnak a kemencék leheletétől. A Természet szépséges arcát valamilyen gyűlöletes kór torzítja el. Azt gyanítom, édes Unám, kényszerítettségünk szunnyadó érzete ideláncol bennünket. De most már úgy tűnik, hogy saját megsemmisülésünket és ízlésünk eltévelyedését készítjük elő, de legalábbis vakon semmibe vesszük; azét a képességét, amely félúton helyezkedik el a tiszta intellektus és a morális érzék között, s amit sosem lehet biztonsággal figyelmen kívül hagyni. Ez lehet, ami egyedül visszavezethet bennünket a Szépséghez, a Természethez, az Élethez. De jaj Platón tiszta, elmélkedő szellemének és fenséges megérzéseinek! Jaj a zenének, amit oly helyénvalóan a lélek megfelelő művelésének tartott! Jaj neki és munkájának! - mert mindkettőre, akkor volna a legnagyobb szükség, amikor már mindkettőt elfelejtették vagy megvetették.1"

1"Nehéz felfedezni jobbat (ti. oktatási metódust) annál, amit oly számos eszetendő óta gyakorlunk; lévén ez magában foglalja a test gyakorlását és a lélek muzsikáját is" (Repub. 2. könyv) "Ezen okból a zenei oktatás a legfontosabb, mert ettől issza át a lelket a Ritmus és a Harmónia, ettől válik maradandóvá, telítődik meg szépséggel, s teszi az embert csodás lelkűvé. Megtanulja csodálni a szépséget; örömmel telve fogadja azt be a lelke, táplálkozik általa, és saját állapota összeolvad véle." (uo. 3. könyv)

(E. A. Poe: Mellonta Tauta
Szukits Könyvkiadó, 1998.)

"Hey Govind Hey Gopal" a Bhajan by Jagjit Singh

Állítólag különleges nap a mai. Nagyon-nagy energiák kezdenek el működni kívül és belül egyaránt.
Nekem ezzel a dallal sikerült kicsit lecsendesedni. Próbáld ki!

Szende tukán

és Lujza

Bünözők, terroristák, szolgáltatók ....

Ma hallottam egy hírt a rádióban: Japánban 3 jakuza csoport küldte legelőször és eddig a legnagyobb segélyt a rászorulóknak. Ezen azért érdemes kicsit elgondolkodni. Minden rasszizmus nélkül, hány kigyúrt, tetovált, luxusterepjárós küldött segélyt Borsodba vagy Szabolcsba?
A másik: tegnap este, a líbiai légitámadás után a riporter kérdésére, hogy Kadhafi a fenyegetésének beváltására képes-e embereket küldeni a nyugati országokba, a szakértő válasza: nem kell őket küldeni, márt ott vannak régóta. Ezen viszont már gondolkodni sem merek.

Így ma teljesen gondok és gondolatok nélkül kimentünk Szabival az állatkertbe. Természetesen a legtöbb időt kedvencünkkel, Lujzával a lajhárral töltöttük.
Most kivételesen nem felejtettem itthon a fényképezőgépemet. Miután kifizettem 8.750 Ft-ot, hogy megjavítsák a laptopomat, gondoltam, hogy felteszek néhány képet. Sajnos ugyanúgy nem működik, mint a javítás előtt, csak mot 8.750.- ért nem működik. Már vissza sem megyek. Ezentúl, ha szervizbe kellenne menni, csak bedobok a kukába egy tízezrest, az utazást pedig megspórolom. A kreativitásom az egeket verdesi: kihúztam a PC-ből egy zsinórt, majd bedugtam a laptopba, és láss csodát így be tudtam másolni a képeket. Ha erre előbb rájövök, gazdagabb lennék 8.750,-Ft-tal.

teszt

Nyugger

Olvasom, hogy a "panelproli" után megjelent egy másik tehertétele a polgári társadalomnak, a "nyugger". Az én agyam egy kicsit továbbment. A szó dallamából beugrott: nyugger-nigger.
És tényleg. Anyu, a 81 éves nyugger, aki egész életében úgy szolgált másokat, és dolgozik még ma is, mint egy nigger. Férfiakat, fiatalokat megszégyenítő munkabírással dolgozott a munkhelyén, odaadással szolgálta a családját otthon. Soha semmilyen pártnak , szervezetnek nem volt tagja (arra már nem volt ideje, meg különben is annál sokkal több esze volt.) Ő volt, akit a II. világháborúban el kellett bújtatni a bevonuló dicsőséges szovjet hadsereg katonái elől, aki a felszabadulás után szegényen, éhesen nekikezdhetett újjáépíteni egy országot, aki gürcölhetett, félhetett az 50-es években, hogy a gyerekének már ne így kelljen élni, ő volt az akitől a 60-as évek elején újra elvehettek mindent az alakuló TSZ-ek, amit addig sikerült összegürcölnie. Utána dolgozhatott a nyugdíjas éveiig, amíg bele nem betegedett. Most mégis ő a kriptokommunista, liberálbolsi, nyugger. Hát tessék megnézni: néhány műtét és 25 sugárkezelés után ilyen ez a szívós fajta, akit még ma is felhívhat az unokája, ha valami finomat szeretne enni, hogy "Dédi! Mi a mai menü?" Amire természetesen az a válasz: "Hát mi legyen?"
És ha ez a nyugger nem lenne, bizony az én fejem is jobban fájna a téli gázszámla miatt.

Vajon, akik most nyuggereznek, már nem szeretik a palacsintát a nagymama lekvárjával? Vagy az ő nagymamájuk nem ez a fajta????

Most már csak móka és kacagás...

Elhatároztam, hogy "tavasz, van gyönyörű", még ha beborult is, és 2 hét múlva ideér egy kis stronciumfelhő, utána meg úgyis csak sugárferőzött zöldséget, gyümölcsöt, eszük, viszont a tej abszolúte spterilizált lesz, a kedvünk meg sugárzó. Innentől kezdve, már nincs értelme semmin sem bánkódni, bosszankodni.

Örkény István: Levelek Egypercben

Déry Tibornak, Balatonfüredre
1971. cirka 3-án

Kedves Tibor, édes Böbe!
Gyertek már haza, őrülten unatkoztok, úgyis kiszáradtak a növények, mit vacakoltok ott. Tibor dicsérő levele nagyon jólesett, tudom ezzel spórolós (nem úgy, mint pénzügyi vonatkozásban). Kétszer is elolvastam, kétszer örültem.
Itt minden rendben van, csak egy kis múló ijedelem volt. Óriási lángoszlop a Lotz Károly utcában, tűzoltók, poroltók, haboltók, nagy kiabálás, ég a 20! Szerencsére nem mindig hagy ki a memóriám, mondtam, nyugalom, emberek, Déryék címe Lotz K. utca 22, ne izgassuk őket hiába. De azért gyertek, biztos sok korom szállt ottani növényzetetekre. Növényben nincs szerencsétek.
Még azért is gyertek haza, mert befogadtunk egy kóbor és otthonról kivert kutyát. Nem tudjuk milyen, leginkább őzikére hasonlít, lehet őz lesz belőle, de még nem döntötte el, mert fiatal. Nem értek a kutyákhoz, de etetem, itatom, vakarom. Önzetlenül teszem, ne féljetek, nálunk nem lesz kutyamitológia, befogadtam, mert éjjel, szakadó esőben nyüszített az ajtóm előtt. Ez nálam természetes. Ha te meg Böbe éjjel, szakadó esőben nyüszítenétek ajtóm előtt, szintén befogadnálak. Etetnélek, itatnálak, vakargatnálak. Humanista író vagyok.
Búcsúzóul még csak annyit, hogy miután ...(akit Böbe volt szíves ajánlani) bevezette a gázfűtést (72 000 Ft), ma kaptam levelet a Gázművektől, hogy a környék fogyasztása már amúgy is nehezen kielégíthető, ezért gázfűtésem bekapcsolását letiltja.
Böbének tehát külön meleg baráti hálás kézcsókjaimat küldöm.

Ölel

Pista

Mára ez jutott...

Si King
Dalok könyve
193.

A Nap s a Hold
találkozott,
reánk-hozott
baljóslatot.
Nap is fogyott,
Hold is fogyott,
a népre sok
bú-bajt rakott.

A Nap s a Hold
útról letért:
nem ád az ég
derék vezért.
Nem rettenünk,
ha Hold apad;
hová leszünk,
ha fogy a Nap?

Mennykő suhan,
bú-baj fogan,
forr száz folyam,
hegycsúcs zuhan,
part homorúl,
völgy domborul,
az ember-sors
mért nem javúl?

Hvan-fu: bíró;
Kja: főfinánc;
Fan: főhajcsár;
Csung: főszakács;
Kuj: főlovász;
titkár: Cou-ce;
Jü: hadvezér:
s az úr neje...

Hvang-fu a bölcs,
időtlen él:
mi dolgozunk,
s ő nem segél.
Házunk romos,
földünk gyomos,
s ő szól: Nem én,
törvény tapos.

Sang-ban Hvang-fu
várost emel,
a népnek ezt
fizetni kell,
ott jár a nép,
lovak, kocsik,
s immár a bölcs
Sang-ban lakik.

Csak dolgozunk,
s nem szisszenünk,
s vád sujt reánk,
bár nincs bününk.
Nem égből hull
a sok csapás:
emberi mű
a sok csalás.

Távol vagyok.
Lelkem sajog.
Másutt de jó!
Itt sorvadok.
Mind szétszökik,
én maradok.
Mit ád ég?
Jobb, ha futok?

(Weöres Sándor fordítása)

Hobo Blues Band - Nem Hallod Üvöltök (Eredeti Verzió)

Szerintem a legszebb HBB-dal.
Volt idő, hogy beleszakadt a szívem, amikor hallgattam.
Örülök Hobo Kossuth díjának.

Nemzeti hitvallás

A tegnapi hírek még ma is nyomasztanak. Egész nap Dino Buzatti novellája járt a fejemben: a "Hajtóvadászat öregekre". Csak azért nem idézek belőle, mert már korábban megtettem. És különben is, akiknek fontos lenne, hogy megismerjék, azok már régen nem olvasnak, csak írnak: törvényket, meg hülye beszédeket.
A mai hangulatomat kiválóan tükrözi ez a regény is, amit l989-ben olvastam:

Vladimír Páral
Harc a bestiával

"A BARNA MULTIBESTIA INCORPORATA EREDETE a legújabb kutatások szerint sokkal, talán évezredekkel régebbi, mint eddig feltételezték, és az emberiség történetének hajnaláig nyúlik vissza. A barna kór minden jegye, amely a különböző személyeken megmutatkozik - az érdektelenségtől, tompaságtól és szellemi sötétségtől a falánkságig és a vad agresszivitásig - már réges-régen megjelent az embernél. Okkal feltételezhetjük, hogy a hatalmas maszitmennyiség okozta áradat rendkívüli körülményei között csak jól láthatóan, testet öltve tört a felszínre mindaz, ami az emberben öröktől fogva létezik. Képletesen szólva: a történelemelőtti majomember - kora állatfajaihoz hasonlóan - száz százalékosan barna volt. Az emberi civilizáció története bizonyos szempontból ama élősködő elleni harc története, amely az ember legalantasabb régióiban a mai napig megmaradt, amikor is barna kinövések alakjában (MBI) - az ember vereségének megtestesüléseként - a felszínre tört.
Amennyiben a multibestia számára legmegfelelőbb feltételeket a mozdulatlanság és a sötétség jelenti, az emberiségnek mozgás és a fény felé kell törekednie. A testi mozgás csak korlátozott, ideiglenes hatású. Amint az már régen bebizonyosodott, a teljes sikerhez nyugodt és kitartó szellemi mozgásra van szükség, amely az emberben lévő MBI-t elnyomja, megtöri és elpusztítja."

Tavaszi bíztató....

Ez már tényleg tavasz. 30 évvel ezelőtt, biztosan senki és semmi nem tudott volna rávenni, hogy egy ilyen szép napon, ünnep előtt a porszívót tologassam reggeltől késő délutánig. Akkoriban kimentem az uszodába, és egy szélvédett napozó helyen -igaz- a lábomon sízoknival, de bemutattam az új bikinimet. Ma meg.... legfeljebb csadorban. Aj-jajj, hol vannak már azok a régi, jóformájú bikinik.

Si King
Dalok könyve

41.
Északi szél zúg jajongva,
havát sűrű felleg ontja.
Légy jó hozzám, bút ne hozz rám,
menjünk együtt kézenfogva.
Mért habozni, minek várni,
legszebb időnk elherdálni?

Északi szél viszi-hordja,
sűrű hó hull kavarogva.
Légy jó hozzám, bút ne hozz rám,
menjünk együtt hajlékodba.
Mért habozni, minek várni,
legszebb időnk elherdálni?

Róka oson szimatolva,
fekete a varjú tolla.
Légy jó hozzám, bút ne hozz rám,
üljünk fel a fogatodra.
Mért habozni, minek várni,
legszebb időnk elherdálni?

(Lator László fordítása)

Miért olyan furcsák "ezek a Fiúk"?

Nem tesz jót nekem ez a szociálpszichológia. Viszont a segítégével meg tudok magyarázni magamnak néhány dolgot, ami már régóta zavar. A 80-as évek végén, amikor még nem pártok voltak, hanem Fórumok, Körök, Hálózatok, Szövetségek, szívesen és némi büszkeséggel jártam mindenféle ellenzéki összejövetelre. Kedvencem volt a Fidesz: fiatal, szabadgondolkodású, liberális nézeteket valló, városi értelmiség. Próbáltam bekerülni a soraikba, de már túlkoros voltam a 38 évemmel (Szerencsére!!! Később eltörölték a korhatárt. Így lettek Fiatal Demokraták 60-70-80 éves politikusok). Teljesen értetlenül álltam, amikor az a hirtelen attitűd változás kitört rajtuk, amikor egy szempillantás alatt konzervatív gondolkodású, mélyen vallásos, plebejus lett belőlük. Most, hogy olvastam "A társas lény"-t, kezd derengeni valami. Általában a nagymértékű, hirtelen attitűd változást külső hatás: erős fenyegetés, vagy nagy jutalom ígéretével lehet előidézni. Viszont ezek esetében a változás csak színlelt, nem valódi. Biztos vagyok benne, hogy a hatalom ígérete okozta náluk a "megvilágosodást". Valószínű, 2002-ben az ígéret be nem teljesülése váltotta ki azt a fékezhetetlen dühöt, agresszivitást belőlük, a durcás arckifejezést, a lefittyedő ajkakat. Most becsülöm csak igazán FG-t, UK-t, és biztosan vannak még néhányan, csak a nevük nem közismert, mert nem álltak az első sorban. Ők nem adtál el a lelküket.
Most már tudom, hogy ez a mélyben meghúzódó hazugság, az, ami mindig zavarba hoz, ha látom, hallom "ezeket a Fiúkat".
És itt be is fejeztem a "közéletet".

Nőnapi utószóként egy kedves vers a kedvenc költőmtől (mindjárt visszaviszem a könyvtárba):

Robert Burns

Shelah O'Neil

Míg érte epedtem, s láng gyúlt a szivemben,
bókoltam is, édes volt az idill,
ám végre, kínomban, vesztemre kimondtam:
"Légy a feleségem, Shelah O'Neil!"
Megvolt lakodalmunk, vágyam hamar elhunyt,
s húztam az igát, mit a marha se bír.
A nyelve! Az ökle! Elmentem örökre.
Ír-whisky, agyő! Agyő, Shelah O'Neil.

Éljek nyumorultan? Inkább bevonultam
Frigyes seregébe, hol élte vidám
a közkatonának; már nem macerálhat,
csak bomba alakban, drága Shelah-m.
Ott jártam a harcban, golyózivatarban,
hol egy napon ezreket elnyel a sír,
de nincs e veszélyes mezőn olyan éles
kard, mint a te nyelved, Shelah O'Neil.

(Kálnoky László fordítása)

Megjöttem.

Kicsit szétszóródtam az utóbbi napokban.
Befejeztem Aranyosfodorka által ajánlott olvasmányt: E. Aronson "A társas lény" című könyvét. Biztosan van már sok újabb szociálpszichológiai elmélet, esetleg egy újabb átdolgozott kiadás (én az 1994-ben megjelent ötödik kiadást olvastam), nekem mégis újdonság volt, mert ebben a témában teljesen járatlan vagyok. Nagyon élveztem a kognitív disszonancia elméletről írottakat. Egészen más megvilágításba került számomra egy-egy politikus hatalomrakerülése utáni megbetegedése. A kétféle tudattartalom, miszerint én egy becsületes, jóravaló ember vagyok, aki minden erejével a közösséget szolgálom, szembekerül a mindennapi hazugsággal, esetenkénti aljassággal, mások fizikai vagy erkölcsi megsemmisítésével. Nem csoda, hogy ebbe belerokkan a psziché, ami kiváltja a tesi tüneteket. Bár ez csak a becsületesebbjével történik meg, a többségük egyszerűen elgazemberesedik.
Másik tapasztalatom egészen személyes. Évek óta lázadozik a társasház közössége a közösképviselő ellen, aki szemérmetlen és indokolatlan mértékben emeli minden évben a közösképviselet költségét, miközben a ház kezd összeomlani, mert semmilyen felújítási, állagmegóvási munkára nem keül sor, és mégis, a ház bankszámla egyenlege egyre csökken.
Kértem pár árajánlatot közösképviseletre és bedobtam néhány épkézláb tulajdonos ládájába egy levél kíséretében, hogy lám-lám van más alternatíva is. Egyébként mindegyik ajánlat kevesebb volt, mint amennyit mi fizetünk ezért a szolgáltatásért.
Utána köszönő leveleket kaptam, hogy ezt meg mertem csinálni. Innen már nem vonulhattam vissza, és végigleveleztem, szerveztem, tárgyaltam a tulajdonosok bevonásával az egész képviselőváltás folyamatát. Eközben rájöttem, hogy lehet bármekkora az elégedetlenség, az elkeseredés, ha nincs egy ember aki élreáll, a tömeggel bármit meg lehet tenni. A tömeg csak akkor erő, ha van vezetője. Vezető nélkül önmagát pusztítja. Mindenki utál mindenkit, mindenki ott árt mindenkinek, ahol tud, míg végül a tömeg maga is elgazemberesedik. Minden szempontból óriási a vezető felelőssége. Nemcsak akkor, amikor élre áll. Attól tartok, hogy ez a felelősségérzet hiányzott és hiányzik a világ legtöbb vezetőjéből. Erre is van biztosan számos szebbnél-szebb elmélet. Lehet, hogy mindez csak nekem újdonság. Talán ezért is aggaszt egyre jobban az, ami napjainkban az arab világban történik. De nem is kell olyan messzire mennem egy kis aggodalomért, ugye?

Adj magadnak 20 percet...

Aranyosfodorka mai bejegyzése juttatta eszembe Glenn Gouldot.
Nekem Ő és Bach a felsőfok. Együtt pedig a "nem evilági":

http://www.youtube.com/watch?v=0RInThW6F9U

http://www.youtube.com/watch?v=drxiZLlLdWk

Ugyanaz az előadó, ugyanaz a mű, a kettő között egy élet, egy olyan út, amilyen csak ali-alig adatik meg embernek.

Ellenpont

Tegnap azon sírdogáltam, hogy milyen piszkos, rendetlen az általános iskola folyosója, ahova Szabi jár, és ez a Tanítónéniket egy fikarsznyit sem zavarja. Értem én @X dafkéjét is, de a polgárpukkasztás biztosan nem egyenlő az igénytelenséggel. Az csak egy kis lázadás, ami egyenes arányban csökken a göndör fürfjeink pigmentjeinek számával.
@X kommentjére válaszolva belefutottam egyik kedvenc témámba: abba, hogy valódi probléma a fiú gyerekek férfiminta nélküli nevelése. Sajnos már rohannom kellett Szabiért, és természetesen az egyik lényegesnek szánt mondatom nagy részét indulás előtt egy bohókás mozdulattal kitöröltem. Addig eljutottam, hogy a sok női nevelgető, férfifarigcsáló mellől hiányzik a Férfi, az Apuka példája, nevelése. Miközben a fiúk növögetnek, sajnos az Apukák Afganisztánban vannak, ügyelnek, dolgoznak kora reggeltől késő estig, megpróbálják magukat formában tartani (ki a konditeremben, ki a kocsmában), vagy csak símán lelépnek. Alapítanak két-három családot, mert Anya már nem olyan ropogós a két gyerek után. Egyik legkedvesebb ismerősömnél (az exemnél) a négy gyerek 3 alomból származik. Sajnos igaz lehet @X felvetése, hogy ezek a fiúk előbb fognak megtanulni szőrteleníteni, mint borotválkozni.
Lehet, hogy itt kapcsolódik a mai élményem Szabival. Nagyon szereti az ásványokat, köveket. Gyakran kap Apukájától missziós útjairól, vulkán-túráiról hazatérve köveket ajándékba. Hazaérve a suliból, láttam, hogy szépséges, színes kövekből egy kupac van Szabi ágya mellett a fejével egyvonalban a padlón. Megkérdeztem, hogy mi célt szolgálnak ott a kövek . Azt mondta, hogy gyógyítanak. Azt hittem, hogy Szabi érezte rosszul magát, de nem. Megmagyarázta, hogy az egyik kő eltörött, és a többi azt gyógyítja. Tudja, hogy nem fog összeforrni a kő, de biztosan jobb neki, ha érzi, hogy a többiek ott vannak körülötte.
Ettől mindjárt jobban éreztem magam én is. Örülök, hogy még nem vette fel azt az iskolai folyosós tempót. Lehet, hogy ez nem vall férfias lelkületre, de szerintem EMBER még lehet belőle.

Egy kicsit a kultúráról

Mostanában sokat nyilatkoznak az oktatási törvény módosításáról, a médiatörvény kapcsán az ifjúság védelméről, a gyermek korúak bűnözéséről, a büntethetőségi korhatár leszállításáról ...
Szeptembertől heti két alkalommal megfordulok egy budai, jóhírű általános iskolában nagyanyai minőségben. Az első osztály a folyosó végén van. Amíg oda eljutok meg kell tennem néhány métert öltözőszekrények, padok, táskák tárolására szolgáló polcos szekrények előtt. Különálló hosszú polc van az udvarban, folyosón elveszített holmik részére. Ott minden válogatás nélkül kupacban rothadnak a különböző ruhadarabok. A folyosón végig kisebb-nagyobb sárdarabok, amint kipotyogtak a rácsostalpú hótaposókból, sportcipőkből. Ezek között kiborult táskák, a szekrényekből kiesett cipők, kabátok, egyéb ruhadarabok. Időnként egy-egy gyerek is fetreng a koszban-sárban, a földön. Mindeközben a többiek rohangálnak ki-be az osztályokból, néhol a Tanítónénik beszélgetnek a folyosón vagy a nyitott tanterem ajtajában egy-egy szülővel. Féléve, mióta Szabi odajár és én megyek érte, még egyetlen Tanítónénit, szülőt nem hallottam, hogy rászólt volna valamelyik gyerekre, hogy keljen fel a földről, szedje fel a holmiját, tegye be a szekrénybe a cipőjét, ruháját. Senki nem szól a Takarítónéninek, hogy seperje már fel azt a sarat. Egyáltalán ezért külön kell szólni?
Szabival suli után rohanunk haza, mert egész nap nem megy WC-re az iskolában. Nem bírja azt a fertelmes bűzt, ami a le nem húzott WC-k miatt vágja orrba az oda belépőt. Azon a folyosón nemcsak elsősök, hanem idősebbek, negyedikesek is vannak. Ezek a gyerekek vajon otthon is úgy hagynak maguk mögött mindent, mint itt az iskolában?
Mit várunk, milyen emberi minőséget azoktól a gyerekektől, akiket olyan Tanítónéni tanít, olyan szülő nevel, akinek mindez természetes? Senki ne mondja nekem, hogy ennek fikarsznyi köze is van a pénzhez. 50-60 évvel ezelőtt sem dúskáltak az iskolák a pénzben. Ki-ki próbáljon meg visszaemlékezni általános iskolájának folyosóira. Nekem egy olyan tanárom sem volt, aki szónélkül végigment volna egy ilyen folyosón. Igaz, mi nem is vertük a tanárainkat.