Fókaszerelem

Bár eltelt már néhány nap, de még mindig van egy kis hullámverés bennem Ildi fókás-videója után. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, hiszen talán az sem véletlen, hogy Ildi másnapi üveges munkája egy menyasszony-vőlegény volt.
Ahogy @x megjegyzése is sugallta, valószínű, hogy csak az ösztönök megnyilvánulása volt, egy szépséges piros széldzseki iránt, amit láttunk. Amit én láttam, az gyengéd érdeklődés, becézés, védelmezés, az elégedett, békés "lazulás" a szeretett lény mellett. Ha az ösztönök ilyen "emberi" módon nyilvánulnak meg ....hát? Van még mit tanulnunk az állatoktól. Egyébként, létezik tudatos szerelem? Ha igen, én bizony nem kérnék belőle. (Másrészről, neves pszichiáterek szerint a neurózis nem más, mint elfolytott ösztönök bosszúja.) A videót látva nekem nem kérdés, hogy van-e az állatoknak lelke? (Megint csak zárójelben: néhány száz éve az is kérdés, volt, hogy van-e az asszonyiállatnak lelke?) Ezt a gondolati szálat most elvarrom, mert túlságosan messzire vezetne.
Talán már több, is mint 20 éve, hallottam egy érdekes rádióműsort. Egy-egy klasszilus zeneszerző darabjait számítógépes programmal elemezték. Vizsgálták a műveket az aranymetszés szabálya szerint is. Az egyes művek szabályszerűségeinek alapján elkészítették a szerzőknek megfelelő programokat. Ezek alapján született "Bach művet" be is mutatták. Bachra jellemző stílusjegyeknek tökéletesen megfelelt a "mű", de mégis nyilvánvaló volt, hogy ez nem BACH. Hiányzott a lelke: hibátlan volt. Úgy látszik, hogy a tökéletestől való eltérések az emberi lélek, és a felismerhető emberi művészet alapvető sajátossága. Később olsvastam is valamit ehhez kapcsolódóan, a "hiba dicséretéről". A videó fókája is hibázott. Nos, innen újra indulna egy gondolatút...