Szabi és kicsi barátja, Kisimi

Szerencsére elmúlt a tegnapi napfogyatkozás negatív hatása. Sikerült újratelepíteni a tegnap padlóra küldött számítógépemet. A telefonszervízben is összekaparták a tegnapi ide-odamásolásban elveszett telefonszámaimat. Igaz, a régi készüléket oly mértékben szétkaptam, hogy már csak az utókarácsonyra kapott új készülékbe lehetett beletenni a SIM-kártyát. Így legalább kényszerítve vagyok elfogadni az újat. Különben még mindig ragaszkodnék az ütött-kopott, törött régi telefonomhoz. Olyan sokmindent elrontottam tegnap, hogy Szabit már meg sem mertem símogatni. Tanárosat játszottunk, míg Anya haza nem jött. Természetesen én voltam a tanuló. Rajzórán nagyon rosszul teljesítettem. Szavannát kellett rajzolnom, elefánttal, oroszlánnal, zsiráffal, fákkal, skorpióval, kígyóval. Már a fáknál elbuktam, mert vastag törzsű, lombos fát rajzoltam. Szégyenletesre sikerült az oroszlán is (egy bodros hajú kislányfej némi bajuszkákkal az orra két oldalán), a zsiráfnak meg libafeje lett nagy fülekkel. A skorpiónál végre megszánt a "Tanár bácsi", és lerajzolta helyettem. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz emlékezetből állatokat rajzolni. Be kellene íratkozni egy rajztanfolyamra. A "Tündér tantrás" barátaim között van egy hölgy, aki szervez olyan csodatanfolyamokat, ahol néhány nap után az ilyen fakezűek is képesek lesznek akár portrét rajzolni. Állítólag!