Gépem lelke

Megsértődtem a gépemre. Megmakacsolta magát, és nem hajlandó beilleszteni a fotókat a blogba a Képek közül. Megpróbáltam kicselezni: e-mailben át akartam küldeni a képeket a laptopról a PC-re, és azon blogolni, de kiröhögött, mert csatolni sem hajlandó. Lehetséges, hogy letöltöttem valamilyen programot, ami megváltoztatta a biztonsági beállításokat. Le akartam nyomni a kis pimaszt, és kikapcsoltam minden szűrőt. Ami le volt tiltva, azt feloldottam, ami addig engedélyezve volt, azt letiltottam. Ettől teljesen összezavarodott, és csak az összeomlás határán tudtam gyorsan visszaállni az alapbeállításokra. Most utáljuk egymást, ezért nem írtam ilyen sokáig. Lehet, hogy ezért is, utolért az általános lehangoltság.
Már napok óta várom a beígért hóesést, de ez sem sikerült. Ma délután, igaz, plédekbe csavarva, de mégiscsak a napon olvastam:

Kuczka Péter

Bizony

Magam vagyok a Lényeg,
bizonygatta a Látszat,

magam vagyok a Látszat,
dörmögte rá a Lényeg,

sokkolták, gyógyszerezték,
kórházba vitték őket,

- nem nagy ügy - mondták végül
pszichiáter legények, -

mert ha a Látszat Lényeg,
és ha a Lényeg Látszat,

gyógyítható példája ez
a tudathasadásnak.

l984.

(Kuczka Péter: Út a folyóhoz
Hét Krajcár Kiadó, 1994.)