Berajzolták Anyut

Egy Krisnás fiú zarándokutat szervez Nepálba. Már vagy egy hónapja, azon töprenkedem-álmodozom, hogy milyen jó lenne velük menni. Elsősorban az út spirituális élménye vonz, de nem kis vonzerőt jelent maga a hely, a "Séta a Világ tetején". Pillanatnyilag csak a pénz hiányzik, és a töprengés kizárólag erre vonatkozott. Nekem ugyan nincs x százezer forintom, de a banknak van, és nem kis kamatra ugyan, de adna is. Tegnap estig azon nyűttem magam, hogy lehetek-e annyire felelőtlen, könnyelmű, hogy bevállaljak egy jókora adósságot akkor, amikor belátható időn belül egy esetleges költözésre kerülhet sor, és minden fillérre szükség lehet.
Tegnap a fél napot az Uzsoki Kórház sugárterápiás épületében töltöttük Anyuval. A tömött folyosók egyikén vártuk, hogy Anyut behívják, és berajzolják a sugárkezelés helyét. Az ember akaratlanul szem- és fültanuja lesz beszélgetéseknek ennyi ember között. Ezeken a tömött folyosókon nincs búvóhely az emberi szenvedések, tragédiák elől. Az első döbbenetet a sokaság jelenti, még akkor is, ha néhányan csak kísérők vagyunk (talán csak egy rövid ideig).
Estére mintha helyrerázták volna az agyamat. Egészen más megvilágításba került a pénz, a zarándokút, a vágyunk, a felelőtlenség ... Valójában nem is az agyam, hanem az érzéseim kerültek a helyükre. Neki is lódultam a neten, hogy jobban utána nézzek Nepálnak. Az első rádöbbenés az egyik "Utazó" honlapján ért. Szerinte az utolsó zuhanyozási lehetőség a katmandui szállodában van (bár ott sem garantált a melegvíz). Ahogy egyre feljebb megy az ember, egyre értékesebb dolog lesz a víz. Itt eszembe jutott a vízöblítéses WC. Elképzeltem magam 14 napos bukéval, és éjszaka, amikor háromszor kell meglátogatnom azt a picinyke helyet.
Most itt állok vágyvesztetten. A pénz miatti aggodalmat sutba dobtam, de megijedtem attól, hogy méltatlan helyzetbe kerülhetek. Lehet, hogy ez egy próba? Hiszen az a rengeteg beteg ember, akivel csak egyetlen délelőtt találkoztam, nap mint nap kerül méltatlan helyzetbe, és mit kap érte? Én ugyan önként vállalhatnám, és spirituális élményeket kapnék érte. Lehet, hogy most visszautasítom ezt a kegyet gyávaságból, de előbb vagy utóbb úgyis utolérhetnek méltatlan helyzetek. Még van 2 hetem ezen töprengeni. Te mit gondolsz, Te hogy csinálnád?