Lélekmosás

Az elmúlt napok szmogját, maszatját muszáj lemosni magamról. Olyan sok hírt kellett elszenvednem a bezártság miatt. Vasárnap még egészen reményt keltő volt az idő. Kihoztam a bringát a "garázsból", és elkerekeztem Szóládra igazi mézért. Ez volt az év első útja. Nagyon elpuhultam a tél alatt, mert a 10 kilométeres túra után másnap ülésproblémáim voltak.
Hétfőn már inkább csak bentről volt szép a világ (csupa dér volt minden, amikor ébredés után kinéztem az ablakon). Ma reggel pedig ködre ébredtem. Amikor kimerészkedtem olyan szürke, nyúlós, csöpögős volt minden. Ráadásul már 2 napja próbálja velem megbeszélni Patríciám, hogy menjen vagy maradjon (bankos létére, és meggyőződése ellenére beolvadjon az államiba, vagy önérzetesen, de kellőképpen beijedve maradjon a magánban?) Szerintem semmi gondja nem lenne, ha azt mondanák:"Emberek! Szánkig ér a végtermék. Szükségünk van a pénzetekre, hogy megússzuk. Senki nem tudja, hogy ki lesz-mi lesz 20 év múlva, de biztosan méltányolni fogják a lemondásotokat." Node ehelyett kiáll egy "szöszi" és azt mondja: - dobd a pénzt és fuss, én meg majd úgy megvédem a nyugdíjadat, hogy csak na!
No tessék, most itt is összemaszatoltam mindent. Ezen már csak valami szépség segíthet:

Nagy László

Az én szívem játszik

Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem
fényben égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.

(Sebők Ferenc
Énekelt versek
Magvető Könvkiadó 1982.)