Olyan ismerős ...

A barátnőm épp az imént mondta, hogy az előző bejegyésben talált Berók László vers nem is annyira jó. Igaza lehet. Magam is úgy éreztem, de mentségül szolgáljon, hogy az 1964-ben kiadott könyvecske 3 kezdő költő bemutatkozása volt. Ígéretes ugyan, de még messze életük legjobbjától.
Kárpótlásul most egy másik, a könyvtári polcon névsorban közeli költő verse (Lehet, hogy ez sem a legjobb vers, de engem valami különös "viszoly" fogott el, amikor olvastam):

Berda József
Válogatott versei
(Kozmosz könyvek 1979.)

Egy politikus arcképéhez

Istenem, még ilyet, hogy te
nem hallottad a nagy miniszter
hatalmas beszédét az államháztartás
rendbehozatala tárgyában!

Én ott voltam, lásd, s hazafiúi
kötelességemnek eleget tevén, csupa
láz voltam a meghatottságtól: -
nemes indulat és honfibú!

Ily csodálatos elmét nem láttam
én még, mióta élek! Jó ebédektől
s vacsoráktól kidagadt szája oly
mélységes komolysággal rezgett, mely már
megdöbbent okosságával.

Szinte látni lehetett, hogy ömlik
az ige örök malasztokkal fűszerezett
buzgalma, mint finom illatú moslék
a vályúba, minek a boldog disznók
már előre röfögnek ...

De ez mind kevés ama történelmi
pillanathoz, mikor az asztalra csapott,
s mint a kard, csörrent irgalmatlan
parancs: "Míg én vagyok itt, nem tűrök
izgatást, hazátlan bitangok!"