Ellenpont az elmúlt héthez...

Po Csü-Ji

Intés Magamnak

Lo-tien, Lo-tien,
szólok, haldd hát:
már komolyság illik hozzád.
Láncként zár a
dolgok oka,
tűzként hevít
okozata,
csontod, húsod
ejtve tőrbe,
ifjan lettél
aszott rőzse.
Ezer rontás
váltva tárul,
élsz még s szíved
hamuvá hull.
Lo-tien, Lo-tien,
ne érjen gyász:
fékezd magad!
mint élsz? vigyázz:
száz év nem jut,
talán hetven
s a hetvenből eltelt
már néggyel több mint negyven;
s hogy a remélt huszonhat év rád-leljen,
minden napod meggondoltan, jól teljen,
mert álomként ellibben
multad módján a jövőd:
hát épséged mért ölöd?
Lo-tien, Lo-tien,
ne érjen gyász,
mindig vigyázz:
jön éhség? egyél;
szomj? igyál;
jól ébredj
s aludjál.
Ha csapongsz,
ha búsulsz:
kehes léssz
és kimulsz.
Hol a fedeled?
hol az otthonod?
nem te áhítottad
gondtalan sorod?
Nyugodt élet! ó, igen;
Lo-tien, fogadj szót nekem!

(Fordította: Weöres Sándor)