Faludy Tárlatából...


Hiába előlködtem ma, hogy az is szép, ha szemerkél az eső, szürke az ég... Hideg volt éjzsaka a nyári takaró alatt. Sikerült elsőnek egy kicsit vidámabb haikut találni.

Japán költészet

Joszá Buszon (1716-1783)

Kilépek a büdös budiból. Szemben
gyönyörű lepke száll.
Elpirulok.Ezt most nem érdemeltem.

Takahama Kiosi (1874-1959)

Tolvajlásért fejbe vert Buddha engem:
ólomnehéz rajtam az ázott filckalap,
melyet egy madárijesztőről csentem.

Egy kék lepke a leszállást próbálja
a virágszálra, de nem sikerül. Pedig
hat lába van. De keskeny a bokája.

Az ősz ezüstös, kék derűt
hoz. Rőt levelek, s félig kész
haikuk feküsznek mindenütt.

A végére hagytam a kedvencemet. Igaz, ez egy cseppet sem vidám.

Macuo Basó (1644-1694)

Öregen s betegen

Fáradtan és letörve
fekszem. Kiszáradt tarlón
futnak álmaim körbe.

Az utolsó haiku

Ösvény az esti ködben.
Megyek. Itt már nem hallok
lépéseket mögöttem.