Egy akkád könyörgés

Ma befejeztem Rákos Sándor "Gilgames" és az "Agyagtáblák üzenete" című fordítás-kötetének olvasását. Már régóta úgy érzem, hogy a tőlünk térben és időben nagyon távol álló világok közelebb állnak hozzám, mint az itt és most. Az a vers, amit az "Agyagtáblák üznete"-ből szeretnék megmutatni, nekem nagyon kedves és egy cseppet sem idegen. (Ellentétben a mai világgal...)

Könyörgés Nergálhoz

Nergál, setét urunk, hatalmas léptű,
te, ki sűrű, nyomasztó éjszakákban
dobogva föl-le jársz -
Nergál, a szülő asszony kínján könyörülj meg!
Ó, te kemény, kevély dühöngő -
Nergál, a szülő asszony kínján könyörülj meg!
Kiáltásait eszedbe véssed,
csukló jajszavát szívedbe zárjad -
Nergál, a szülő asszony kínján könyörülj meg!
Karámunkba is, jaj, be ne törjél:
az elsőborjas, széptőgyű tehénkét
s a kormosnyakú, fiatal bikát
el ne ragadjad!
Az összedugott fejjel hűsölő,
bégető birkanyájat is kíméld:
a göndörgyapjas, kajlaszarvú kost
s a hízó jerkét, a gömbölyödőt,
ne szakítsd ki!
Urunk, a sörivóházat is kerüld el:
az öreg alól, ki pohara mellett
bóbiskol ott,
a széket ki ne rántsd!
A tanácskozó terembe se lépj:
az őszhajú, bölcs igazságtevőt
a vének gyülekezetéből
ki ne tépjed!
Kérünk, Urunk, a játékok helyére,
hol kicsiny gyermekeink föl-le futnak,
lesből, jaj, le ne csapjál!
Urunk, ahol citera húrja peng,
messze kerüld el az olyan helyet:
az ifjút, aki könyökére dőlve
dúdol, míg a citerára figyel,
az ifjút ne tépd ki!
Ó, Urunk, aprómarháinkat is kíméld
és kecskéinket és öszvéreinket
és kutyáinkat: a kedves házőrzőt,
míg árnyékos udvarunkon pihen,
ne dobáld meg gonosz görönggyel!
S az öreg szolgát, aki csöndesen
tesz-vesz a jószág körül, szöszmötöl,
s dünnyög közben, maga se tudja, mit -
ó, Urunk, ezt a derék öreget
ne lökd a porba, nyújtsd még egy kicsit
végéhez közelítő életét!