Jól megijedtünk egymástól

Minden tiszteletem Weöres Sándornak a Gíta Govinda fordításáért és a verselésért, de mégsem mutatok belőle, mert ez nem az a Gíta, ami a szívemnek kedves.
Viszont tegnap kezdtem el olvasni Bernard Werber "A hangyák" című trilógiájának első kötetét. Nem ismerem sem az írót, sem a könyveit. Az ismertető szerint a világ egyik legolvasottabb kortárs francia írója. Szintén az ismertető szerint "a filozófiai mese, a tudományos-fantasztikus irodalom és a kalandregény elemeit mesterien ötvöző, merőben újszerű mű lélegzetellálítóan izgalmas cselekményszövéssel sodorja magával az olvasót..."
Még csak a 107-ik oldalig jutottam, de tényleg nagyon jól lehet olvasni. Bár egy fejezet, ahol a hangyák megsemmisítenek egy betolakodó zöld küllőt, biztos vagyok benne, hogy a legvadabb horror filmet is felülmúlja.
Természetesen nem ezt fogom megmutatni.

" És aztán? - kérdezte Jonathan izgatottan.
Mi tagadás, nem volt a társalgás nagymestere. Elmélete szerint, az emberek közti információcsere a közlekedő edények elve alapján működött. Az "üres edény" - az esetek többségében ő maga - a fülét hegyezte, s közben "és aztán?", "beszéljen még erről!" típusú közbeszólásokkal és élénk arcjátékkal újraélesztette beszélgetőpartnere, vagyis a mindentudó, "teli edény" lelkesedését és beszélhetnékjét.
A nyelvi kommunikáció más formáiról nem volt hajlandó tudomást venni. Kortársai viselkedését tanulmányozva, arra a felismerésre jutott, hogy azok társalgást színlelve, tulajdonképpen párhuzamos monológokat folytatnak, és partnerüket kölcsönösen, ingyenes szolgáltatást nyújtó pszichoanalitikusnak tekintik. Ilyen körülmények között nem csoda hát, hogy a saját módszerét mindennél többre tartotta. Noha sok esetben egy teljességgel tudatlan ember benyomását keltette, elmodhatta magáról, hogy folyamatosan tanult. Egy híres kínai közmondás igazát vallotta, mely szerint, aki kérdez, öt percig tudatlan, aki nem kérdez, egész életében az marad."