Egy új "kedvenc"

Szeretem, ha komoly dolgokról humorral tud valaki beszélni, pláne ha ezt a fantasztikum birodalmában teszi. Sajnos még csak nem is hallottam Robert Sheckley-ről, nem hogy olvastam volna tőle. Tegnap kezdtem olvasni a "Kozmikus főnyeremény" című tudományos-fantasztikus regényét. A 90. oldalnál bizton állíthatom, hogy ebben a műfajban Ő lett a kedvencem. (Persze, Bradbury: "Marsbéli krónikák", és A.C. Clark: "A város és a csillagok"- jával együtt.)

"..... - Kinek szól az üzenet?
- Hát kinek is másnak, mint annak a szakállas öregúrnak, akinek a számára a bolygót építettem. Gondolom, még ő ott a főnök?
- Nem tudom - felelte Carmody. - Elég sok vita folyt erről a kérdésről. Egyesek azt állítják, hogy mint mindig, most is ott van. Mások azonban úgy tartják, hogy már meghalt (bár azt hiszem, ezt csak képletesen gondolják), aztán vannak olyanok is, akik szerint sohasem létezett.
- Még mindig ott van - jelentette ki Maudsley meggyőződéssel. - Az effajta fickót doronggal sem lehet agyonverni. Ami pedig látszólagos visszavonultságát illeti, ez nagyon is rá vall. Ugyanis bogaras az öregúr, tele van magas erkölcsiséggel, és elvárná, hogy az emberek is úgy éljenek. Kitelik tőle, hogy durcásan elvonul, ha nem a kedve szerint mennek a dolgok. Ráadásul körmönfont is: nagyon jól tudja, hogy az embereknek jóból is megárt a sok, legyen az marhasült, szép nő vagy Isten. És ilyenkor aztán a maga módján - hogy úgymondjuk - kivonja magát egy időre a forgalomból, míg újból föl nem ébred iránta az emberek étvágya.
- Látszik, hogy sokat tud róla - jegyezte meg Carmody.
- Hát elég időm volt rá, hogy elgondolkozzam felőle.
- Úgy vélem nem árt, ha fölhívom rá a figyelmét - óvatoskodott Carmody -. hogy az a kép, amelyet ön Róla lefestett, nincs összhangban egyetlen ismert teológia nézettel sem. Az a gondolat, hogy az Isten bogaras meg durcás...
- De hiszen olyannak kell lennie - állította Maudsley. - És még sok minden másnak! Többek között végletekig érzelmi lénynek kell lennie! Elvégre te is ilyen vagy, és föltételezem, hogy a többi ember is ilyen.
Carmody bólintott.
- Hát ez az! Hiszen világosan kijelentette, hogy a saját képére és hasonlatosságára fog teremteni. És a jelek szerint ezt is tette. Rögtön felismertem a családi vonásokat, mihelyt téged megpillantottalak. Benned is egy parányi isten lakozik, Carmody, de remélem, ez nem száll a fejedbe."