2010. szeptember 14., kedd

Vajon mi olyan ijesztő, abban, ha valaki segíteni akar?



Alig vártam már, hogy újra bóklászhassak a könyvtárban. A könyvtáros hölgy annyira segítőkész volt, annyira szeretett volna a figyelmembe ajánlani néhány könyvet, hogy gyorsan menekülőre fogtam a dolgot. Hónom alá kaptam az ajánlott könyveket, és igyekeztem megszabadulni a kedves segítőkészségtől. Most itt vagyok 3 olyan könyvvel, amihez semmi kedvem, csak becsületből fogom elolvasni. Azt hiszem vissza fogok szokni a pesti könyvtárba. Ott legalább a kutya sem törődik velem.
Nálunk a kertben őrületes táplálkozás folyik. Minden bokor, fa, a kerticsap, a kerítés tele van óriási pókok hálójával. Nem tudom, hogy most van-e itt az ideje, de tegnap óriási szárnyashangya rajzás volt. Tele vannak a hálók szárnyashangyákkal, legyekkel, kicsi darazsakkal, de láttam egy zöld szöcskét is becsomagolva. A pókok meg csak egyre dagadtabbak. Percekig figyeltem őket, ahogy szövik, javítják a hálóikat. A munka elején olyan szaltómortálékat csinálnak, hogy csak ámultam. A fő szálak készítésekor a mélybe vetik magukat, és egy kicsit hintáznak, hogy rögzíteni tudják a szálat valami biztos ponthoz. Holnap fel kell mennem Pestre. Eddig nem mertem lenyíratni a füvet, nehogy szétszagassák a hálókat. Van még egy napjuk, hogy degeszre egyék magukat, mert utána újra kell kezdeniük az egész szövögetést, meg ugrálást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése