Porból vétetett, porrá lészen...
Lassan már rögeszmémmé válik, hogy a vallásos történetek, szövegek egy a miénket megelőző civilizáció tudományos tanainak a félremagyarázott, töredékei. Valószínű, hogy akkor sem volt mindenki atomfizikus, kozmológus, kémikus, biológus. Ezért egyszerűsítették le a tudományos tételeket a köznép számára is érthető történetekké, szövegekké. Ez viszont azt mutatja, hogy az akkori tudósok nem voltak egy irigy népség.
Bár nem azzal a céllal olvasom a természettudományos sorozatok egy-egy darabját, hogy erre vadásszak, de óhatatlanul beugrik időnként valamilyen vallásos szöveg az olvasott gondolat felhangjaként.
Mint most is:
Paul Davis
Az utolsó három perc
"Kétségtelen, hogy a szupernóvarobbanás az illető csillag pusztulását jelenti, ugyanakkor azonban a robbanásnak van bizonyos teremtő jellege is. A felszabaduló óriási mennyiségű energia olyan hatékonyan forrósítja fel a csillag külső rétegeit,
hogy egy rövid időre azok az atommagreakciók is lehetővé válnak, amelyek nem termelik, hanem fogyasztják az energiát. Ebben az utolsó és minden korábbinál forróbb tüzű csillagkohóban megszületnek a vasnál nehezebb elemek, mint például az arany, az ólom vagy az urán. Ezek az elemek az atommagok felépülésének korábbi szakaszában létrejött könnyebb magokkal - például a szénnel és az oxigénnel - együtt kidobódnak a világűrbe, ahol azután összekeverednek számtalan más szupernóva hamvával. Évmilliárdok során azután ezek a nehezebb elemek csillagok és bolygók újabb generációjává gyűlnek össze. Ha ezek az elemek nem épülnének föl és nem szóródnának szét a térben, akkor nem jönnének létre a Földhöz hasonló bolygók. Az életet adó szén és oxigén, a bankok aranytartalékai, atomreaktoraink urán fűtőanyagrúdjai, a háztetőket borító rézlemezek földijelenlétüket mind-mind annak köszönhetik, hogy még jóval a Nap keletkezése előtt csillagok garmada pusztult el. Beleborzongunk a gondolatba, hogy testünk anyagának jelentős része réges rég elpusztult csillagok nukleáris hamvából áll."
Azt hiszem sokkal szebb lenne, ha pontosítanánk a címben szereplő vallásos szöveget:
Csillagporból vétetett, csillagporrá lészen. És újra, meg újra... Hát mi ez, ha nem a legtökéletesebb feltámadás, az örök ÉLET?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A napokban láttam egy tudományos filmet, egy Egyiptomban nemrég feltárt sírkamráról. Nem is csak egy sírkamra, hanem szövevényes, több emeletes, rafinált létesítmény, hatalmas termekkel, és rengeteg hieroglifával, melyek egy részét egyelőre még nem is tudták megfejteni/elolvasni. És ezek „csak” pár ezer évesek.
VálaszTörlésKi tudja, mikor, milyen – esetleg civilizált – élet volt már a Földön mielőttünk ? Mert akár lehetett több is (ezt se a kisujjamból szedem, olvastam valahol), s akár hajlandó vagyok elhinni is. Az, hogy ezeknek az ősrégi civilizációknak nem sok nyoma maradt, sokféleképp magyarázható – de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy létezhettek.
És akkor csak a Földről esett szó…
Ám annyira szűk látókörűek vagyunk, hogy vagy nem akarjuk, vagy nem tudjuk felfogni kicsinységünket és a világmindenség végtelenségét. Ezt a dolgot meg, a porral, ezt meg aztán végképp nem értjük….Pedig olyan egyszerű….