Érdekes gondolat

Lehet, hogy mi is azért nyomorgunk, mert túl nagy a jólét?

Ismail Kadaré

A piramis

"Tehát egy válságos korszakról van szó, ismételte meg a főpap néhány pillanat után. A krónikák tanúsága szerint egyszer régen a fáraó hatalma meggyengült. Kétségkívül ez nem volt új jelenség. A régi papiruszokon sok szó esik ilyen viszontagságokról. Ami ebben új volt, az egészen más dolog. A válság oka szokatlan, különös, sőt elképesztő volt. Egy alattomos, példa nélküli ok: mert a válságot nem ínség hívta életre, sem a Nílus megkésett áradása, sem a pestis, mint ahogyan ez addig történt, hanem éppen ellenkezőleg, a bőség idézte elő.
A bőség, ismételte Hemiunu. Másképpen fogalmazva, a jólét.
...
Először nagyon nehezen tudtuk megállapítani ezt az okot. Számos bölcs elme és sokan a fáraó bizalmasai közül is, akik elsőként tárták ezt fel, a fejükkel fizettek félelmetes felfedezésükért, vagy pedig száműzték őket. De magyarázatukat - mely szerint a jólét az embereknek függetlenséget ad, szellemüknek nagyobb szabadságot biztosít, és általában szembefordítja őket a hatalommal, nevezetesen a fáraó tekintélyével -, bár kezdetben számos ellenzője akadt, végül fokozatosan elfogadták. Csak egyetlen kérdést kellett megvitatni: hogyan is találhatnák meg ebből a kiutat?
...
Az a hír terjedt el, hogy érdekes módon éppen Reneferefnek, a háremőrnek támadt az az ötlete, hogy olyan eljárást kell keresniük amelynek segítségével semlegesíteni tudják Egyiptom gazdagságának egy részét. A Kelet országaiban akkreditált nagykövetek a nagyszabású mezopotámiai öntözőrendszereket javasolták, amelyeknek a gazdasági haszna, legalábbis a szóbeszéd szerint, messze nem volt arányban a megalkotásukba fektetett pénzösszegekkel. És ha ez igaz volt, márpedig annak látszott, akkor Egyiptomnak is kell találni valamilyen módot arra, hogy a nép fölösleges energiáját elvonja. Egy olyan vállalkozásba kell fogni, amely fölülmúl minden képzelet, és amely annál jobban csökkenti a jólétet, minél monumentálisabb maga a mű. Összefoglalva, mind a test, mind a lélek számára valami kimerítő, romboló dolgot kell találni, ami ráadásul teljesen felesleges is. Vagyis pontosabban egy olyan alkotást, ami éppen olyan szükségtelen az alattvalók számára, mint ahogyan nélkülözhetetlen az állam szempontjából.
Annak idején a fáraó számos javaslatot kapott minisztereitől: ássanak egy feneketlen lyukat a földbe a pokol kapui felé; építsenek egy bástyát, amely körülveszi egész Egyiptomot vagy egy mesterséges vízesést... De bármennyire magasztosak, hazájukat pártolóak vagy éppen misztikusak is voltak ezek a javaslatok, a fáraó sorra elvetette őket. A fal esetében az volt a kifogás, hogy egy nap csak befejezik a munkálatokat, és a talajba fúrt lyuk csupán elkeserítené a népet, pontosan azáltal, hogy feneketlen. Mást kell tehát kitalálni, valamit, ami éjjel-nappal oly mértékben köti le az embereket, hogy még saját magukról is megfeledkeznek. Ennek viszont olyan alkotásnak kell lennie, mely a természtéből adódóan egyszerre befejezett is és örökre befejezetlen. Szóval olyasmi, ami állandóan megújítható. És ráadásul szembetűnő.
A fáraó és miniszterei - mint ahogyan a papirusztekercsek tanúsítják - így jutottak el lassan a nagy síremlék gondolatához.
...
A piramis minden feltételt egyesített magában. A lehető legmagasztosabb gondolatra alapult: a fáraóra és a halálra, pontosabban az uralkodó istenséggé válására. Az építmény jól látható, akár nagy távolságból is. A harmadik döntő érv, amely szintén a piramis mellett szólt: természetéből adódóan egyszerre befejezett és befejezetlen. Minden egyes fáraónak lesz saját piramisa, úgyhogy még mielőtt egy generáció magához térne kimerültségéből és tompultságából, már ott a következő fáraó és az ő piramisa, hogy ismét igába hajtsa a népet. És ez így folytatódik visszavonhatatlanul, egészen az idők végezetéig..."

(Holnap Kiadó, 1994.)