Miniszterelnöki beszéd után, egy borús, hideg délelőtt...

Robert Burns

Azért is, azért is

Tisztes szegény vagy, s lóg fejed,
de lóghat -é ezért is?
Vesd meg a szolgalelkeket,
fel a fejjel azért is!
Azért is, azért is,
bármi nehéz, azért is,
a csillogó rang nem arany:
az ember az, azért is!

Hogy gúnyád gyatra, s ételed
sovány: ne bánd, azért is!
Cenkekre hagyj bort, selymeket,
te számítsz, csak azért is!
Azért is, azért is,
bármi cifrák, azért is;
igaz ember lehet szegény,
király köztük, azért is.

Nézd azt a tökmag lordot ott,
hogy henceg - de miért is?
Bár egy szavára száz forog,
kófic marad, azért is:
azért is, azért is,
rendje s csillagjáért is,
ha szellemed független, ép,
kikacagod, azért is.

Adhat grófságot a király,
címet s dús pályabért is,
becsületet adni nem áll
módjában, csak azért is!
Azért is, azért is,
hajtson becsvágy, azért is:
a józan ész, a becsület
a legfőbb rang, azért is.

S fohászom most oly kort idéz
- mert eljön majd, azért is -,
melyben a földön érdem, ész
diadalt űl, azért is.
Azért is, azért is,
jön az a kor, azért is,
midőn testvér lesz mindenütt
az ember, csak azért is!

(Jékely Zoltán fordítása)

Én ugyan már rég nem hiszek ebben, de jól esik róla olvasni. Meg egyébként is, nagyon szeretem Burnst, még a szomorú versei is derűssé tudnak tenni.