2011. február 12., szombat

Azt hittem, hogy vicc

Múlt héten a szokásos késő esti TV-s szörfölésem alkalmából a DOC csatornán láttam egy film végét. Bemutattak egy kecske tenyészetet. Teljesen normális kecskéknek látszottak, de pókkecskék voltak. Azt hittem, hogy valami beugratás, és ezért beütöttem a googleba a filmben elhangzott egyik szót: bioacél. Ez jött ki:
http://index.hu/tudomany/bioacel/
Erről eszembe jutott az Aranyosfordorkánál látott "Noé bárka", meg a kérdés, hogy mire mennénk minden állatból egy párral? A fenti cikkből kiindulva, a jövő bárkájára már nem kell élő állatot felvinni. Elég egy génbank. És egyébként is ...miért pont ilyeneknek kellene lenniük az újrakezdett világ állatainak, mint akik most élnek velünk? Lehet, hogy Noé is csak kémcsöveket, műszereket és némi genetikai anyagot vitt a bárkájára? Talán mi, emberek is csak valami igéretes koktél eredménye vagyunk? Mindenesetre nem hiszem, hogy az optimumot sikerült az "ember-anyagból" kihozni.
A filmben be is mutatták a bioacél orvosi alkalmazását: egy sérvműtétnél bioacélból készült hálót ültettek be a beteg testébe, hogy megakadályozzák a belső szervek kizáródását.
Vajon hol tart ma a tudomány, milyen elképzelhetetlen dolgok léteznek körülöttünk, ami hétpecsétes titok a "köznép" előtt. Vajon mi magunk, nem pusztán kisérleti alanyok vagyunk néhány "elhivatott" tudós, katona és politikus kezében? Az hiszem @X vetette fel Tesla hagyatékának kérdését Aranyosfodorka HAARP-ról szóló blogbejegyzése kapcsán. Biztos, hogy minden, amit olvasunk, hallunk, csak az összeesküvés élméletek kiagyalóinak agyszüleménye?

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ahogy olvastam soraidat, felrémlett bennem, hogy régebben olvastam valahol (és olyan régen, hogy biztos nem a neten, hanem valami könyvben), egyes tudósokban/gondolkodókban felmerült a kérdés, hogy a kentaurok és egyéb „mondai” szörnyek valóban a mondák körébe sorolhatók-e ? Nem lehetséges-e, hogy nagyonis léteztek ? és igen, nem lehetséges-e, hogy mi magunk is valamiféle kísérlet közbenső részeredményei vagyunk.
    Sajnálom most, hogy nem jut eszembe, hol, miben is olvastam erről, de a tényt illetően talán mindegy is. Valószínű, ha kicsit kóborolnék a neten, találnék hasonló anyagot.
    Én se nem tudom, se nem akarom megcáfolni ezt a feltételezést.

    Most olvasok egy igen érdekes könyvet, Elliot Aronson „A társas lény” címűt – s ebben még nem jutottam el a „Tömegkommunikáció, a propaganda és a meggyőzés” c. fejezetig, de már alig várom ! Amit eddig olvastam a könyvben, már azok a dolgok is igencsak elgondolkodtatóak, és azt hiszem, ebben a fejezetben értesülni fogok néhány olyan tényről és/vagy feltételezésről, melyek engem is erősen foglalkoztatnak.

    A miért?-ekre nincs kitől választ várni, így hát csak a fantáziánkra van bízva, hogy mi az, amit elhiszünk, mi az, amitől félünk. A fantáziáláshoz azonban idő (és bizonyos szintű) ismeret szükséges, ezzel viszont nem mindenki rendelkezik. Így hát egyszerűbb az átlagembernek bekapcsolni a TV-t és elhinni, amit „ők” akarnak megetetni az emberrel.
    Nem tudom hol és nem tudom mi az igazság ………max. keresni lehet.

    VálaszTörlés