Tényleg ilyen a filozófia?

Ma nincs kedvem lenni, ma csak úgy vagyok. Lehet, hogy tegnap rontottam el, amikor megpróbáltam elolvasni Soren Kierkegaard: "Filozófiai morzsák"-ját. A 70. oldalnál becsuktam a könyvet, és nem is fogom többé kinyitni. Egy Krisnás hasonlattal élve, végig az volt az érzésem, hogy egy boci-gyerek őrületes erőfeszítések közepette szopogat egy ötujjas kesztyűt, miközben ott áll mellette boci-mama feszülő tőgyekkel.
Szerencsére találtam ellenszert.

Weöres Sándor

Ének a határtalanról

Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegylejtőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

(Magvető Könyvkiadó 1980.)