A másik dolog, amiben gyönyörűségemet leltem mostanában az új kedvencem (persze csak Hawking után) Paul Davies. Az "Egyedül vagyunk a Világegyetemben?" című könyvét sikerült megcsípnem a könyvtárban. Eddig azt hittem, hogy csak egy kendőzendő perverzitás részemről a matematika szeretete. Igaz, ez olyan messziről szeretős, mondhatnám viszonzatlan szerelem. A főiskolán az Analízis volt a kedvenc tárgyam, annak ellenére, hogy csak 1 "uv" (ez nem az a bizonyos sugárzás) után sikerült abszolválnom. Már az általam korábban olvasott Davies könyvből is világos volt, hogy Paul Davies rajong a matematikáért. A most olvasott könyvben is olyan szépen ír róla, hogy gondoltam, idézek belőle egy rövid részt:
"A természetben tehát minden annak törvényein nyugszik. Ezek a figyelemreméltóan zseniális törvények lehetővé teszik az anyag önszerveződését egészen addig a pontig, ahol a kozmoszban felbukkan a tudat - tehát az anyag szellemmé szerveződik - és megjelenik az emberi elme legmeghökkentőbb terméke, a matematika. Ez az elképesztő ebben a folyamatban. A matematika nem olyasvalami, ami az utcán hever. Ez a tudomány az emberi szellem alkotása. Ugyanakkor, ha feltesszük a kérdést, vajon hol fejti ki működését legeredményesebben a matematika, kiderül, hogy mondjuk a részecskefizikában vagy az asztrofizikában, vagyis a legelvontabb alaptudományok területén, amelyek igazán távol esnek hétköznapi ügyeinktől. Valójában ezek az alaptudományok, illetve a hétköznapi élet problémái az emberi agy működésének két ellentétes végletét képviselik. Másképp kifejezve, azt látjuk, hogy a természetben általunk ismert legbonyolultabb rendszer, az emberi agy összhangot talál a természet legátfogóbb, legegyszerűbb és legalapvetőbb szintjével, a világot felépítő elemi alkotórészekkel.
Véleményem szerint ez a meghökkentő és váratlan fejlemény azt sugallja, hogy a tudat és a matematikai képesség nem lehet pusztán a véletlen műve, nem lehet jelentéktelen közjáték és a törzsfejlődés elhanyagolható mellékteméke, amely valamilyen más, gyakorlatias tulajdonság potyautasaként fejlődött ki. Sokkal inkább annak az általam kozmikus kapcsolatnak nevezett mély összefüggésnek a létezésére utal, amely a matematika megalkotására képes elme, és az elmét létrehozó természet alapvető törvényei között fennáll."
(Vince Kiadó Kft, 2001.)
Ugye milyen szép?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése