Káli-túra 2011. május 07.

Ágota találta az interneten ezt a túrát. Biciklivel és gyalogosan is lehetett indulni 15, 30, 60 km-es távon. Mi gyalogosan szerettünk volna egy laza, kellemmes 15 km-es sétát tenni a Káli medencében. Nevezéskor kicsit megszeppentünk, mert megéreztünk valamit, hogy itt minden lesz, csak laza kellemes séta nem. Ugyanis nevezéskor a kezünkbe nyomtak egy térképes, ellenőrzőpontos túrafüzetet, felírták az indulás időpontját, és azt mondták, hogy a szintidőt illik teljesíteni. Ráadásul a szervezők úgy itélték meg, hogy a 30 km-t mi "röhögve" meg tudjuk csinálni (azt ugyan nem mondták, hogy ki fog röhögni). Olyan zavarban voltunk, hogy azonnal be is neveztünk erre a távra. Az első 500 méteren a pániktól, hogy merre is induljunk (ugyanis mindenki egyénileg nekivágott a túrának, semmi vezetés, vagy csucsujgatás) még fulladozni sem volt időnk (később annál inkább). Amíg fulladoztunk mindenki elhúzott mellettünk. Ennek ellenére az első ellenőrzőpontot sikeresen elértük. A másodiknál az égiek is láthatták, hogy közbe kell lépniük, ha nem akarják, hogy ottpusztuljunk a túra legszebb pontján.

El is tévedtünk szerencsésen, ezzel kihagyva a legszebb, de egyben a legnehezebb 7 km-es távot. Már majdnem feladtuk, amikor hirtelen Salföldön találtuk magunkat a harmadik ellenőrző ponton. A nagy örömben csak később kezdtünk gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Furcsa volt, hogy mi már javában majszoltuk az ajándék pogácsát, csokit, ittuk a frissítőt, amikor sorra kezdtek befutni azok az indulók, akik korábban ezerrel elhúztak mellettünk. Végülis befutottunk a 30-as mezőnnyel. Lelkiismeretünket nyugtatva megállapítottuk, hogy ez a túra vagy egy light 30-as, vagy egy hard 15-ös volt a teljesített 23 km-ünkkel. Mivel ilyen távot nem indítottak, kegyelemből megkaptuk a 30-as oklevelet.