2011. május 5., csütörtök

Ezért is szeretem Indiát...
Ha már utálok ittlenni, ha már utálok a civilizált Nyugat szerencsés gyermeke lenni, valami ilyesmi mindig segít.
Rabindranath Tagore
Áldozati énekek (Gitanjali)
(44.)
Ez az én gyönyörűségem, hogy így várok, s nézelődöm az útszélen, hol az árnyék és a fény egymást űzik, s hol a nyár nyomába az esős idő lép.
Hírvivők ismeretlen égtájak híreivel felém köszönnek és továbbsietnek az úton.
Belül örvendez a szívem, s édes a tovasuhanó szellők lehelete.
Szürkülettől alkonyatig itt ülök az ajtóm előtt, és egész bizonyos vagyok benne, hogy egyszerre csak itt lesz a boldog pillanat, mikor látni fogok. Addig pedig csak mosolygok s dalolgatok magányosan. Addig csak telik, telik a lég az ígéret varázsos illatával.
(Szukits Könyvkiadó
Szeged)

3 megjegyzés:

  1. Megnyugtató... Én is ilyeneket olvasNÉK, de csak a kezembe kell venni este bármilyen irományt és már alszom is!:D

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Micsoda lágy, finom, csodálatos szavak! Azonnal képpé válnak elolvasáskor...

    VálaszTörlés