Nagyon jó kis olvasmányt találtam az ünnepekre. Igaz, hogy kicsit filozofikusabbnak goldoltam, amikor kihoztam a könyvtárból, de még a felénél sem járok. Még minden lehetséges. Egy biztos, hogy nekem a Káosz sokkal vonzóbb, mint a Rend. Annál is inkább, mert a Káoszban vannak kis Rendszigetek. Megint eszembe jutott egy korábbi olvasmányom gondolata: a hiba dícsérete. A hiba, amitől a szépség, a művészet emberi lesz. A tökéletesség nem emberi. Ha a Káosz a kiindulópont, akkor a Rend nem más, mint a Káosz hibája. Talán ettől barátságosabb számomra a Káosz a Rendnél. Fordítva félelmetesebb lenne (ha a Rend hibája lenne a Káosz). Az azt jelentené, hogy az Isteni nem tökéletes.
Azt hiszem, ha logikusan végigvinném a gondolatot, amit most megpróbáltam szavakkal kifejezni, az elég ok lenne egy máglyán történő megégetésre. Mennyivel jobb a zene!!! És még pontosabban is adná át, amit érzek, mert most is csak egy érzést próbáltam szavakba önteni.
" A fraktálgeometriához közel álló tudósok gyakran vontak érzelmi párhuzamot új matematikai esztétikájuk és a huszadik század második felében a művészetekben történt változások között. Úgy érezték, valami belső rajongás elvonta őket a tágabb kultúrától. Mandelbrot számára az eukleidészi felfogást a matematikán kívül leginkább a Bauhaus építészete foglalta össze. Ugyanezt a stílust képviselték a festészetben Josef Albers színes négyzetei: takarékosak, szabályosak, vonalasak, redukcionisták, geometrikusak. Geometrikus - a szó itt azt jelenti, amit már évezredek óta: a geometrikusnak nevezett épületek egyszerű formákból állnak, már kevés számmal is leírható egyenes vonalakból és körökből. A geometrikus építészetnek és festészetnek egyszer csak letűnt a csillaga: az építészek nem igyekeztek többé olyan kocka-felhőkarcolókat építeni, mint a Seagram Building Nem Yorkban, hiába ünnepelték és másolták oly sokszor korábban. Mandelbrot és követői számára ez nagyon is érthető: az egyszerű formák embertelenek. Nem azt mutatják, hogyan szerveződik a természet vagy hogyan látja a világot az emberi érzékelés. Ahogyan Gert Eilenberger német fizikus mondta, aki a szupravezetésre szakosodva kezdett nemlineáris tudománnyal foglalkozni: Miért van az, hogy a téli vihar által meghajlított kopasz fa körvonalai oly gyönyörűnek tetszenek az esti égbolton, a többfunkciójú egyetemi épületek körvonalai viszont - akárhogy kitett magáért az építész - egyáltalán nem?
Nekem úgy tűnik, erre választ - meglehet, spekulatív választ - adhat a dinamikai rendszerek újfajta felfogása. A rend és a rendetlenség harmonikus egyensúlya kelti bennünk a szépségérzetet, ahogy ez a természeti tárgyakban - felhőkben, fákban, hegységekben vagy hókristályokban - megtestesül. Ezeknek az alakja fizikai formákba dermedt dinamikai folyamat, amelyekben sajátos módon elegyedik a rend és a rendetlenség." "
(James Gleick: Káosz
Egy új tudomány születése
Göncöl kiadó)
Én meg rettentően rend-szerető vagyok, szeretem, ha valami kiszámítható, utálom a meglepetéseket a váratlan helyzeteket. Ilyen esetekben szörnyen ideges és néha oktalanul ingerült leszek, - és nem biztos, hogy ez kifejezetten jó tulajdonság…
VálaszTörlésA fraktálokat viszont nagyon kedvelem, de én ezekben is a rendet, a rendszert látom, még akkor is, ha kicsit káoszos, mert – szerintem - van benne harmónia. Az értelmetlen, vagy számomra értelmezhetetlen kesze-kuszaságot, a céltalanak tűnő dolgokat igyekszem nagy ívben elkerülni.
A könyv címét felírtam, épp ma voltam én is könyvtárban, de majd legközelebb utánanézek.
Lehet, hogy kicsit hasadozott a tudatom, mert a Káoszban pont a Rendszigeteket szeretem. Viszont a Rendben a Káosz zavarba ejt. A könyv szerint , és szerintem is a kettő harmónikus együttléte adja magát az Életet.
VálaszTörlésAmikor még dolgoztam, és megálltam a munkatársaim asztala mellett, mindig azonnal ráhasaltak az asztalra. Ugyanis automatikusan derékszögbe állítottam a cuccaikat. Szerencsére ezen mindig jókat tudtunk nevetni.