Húsvét

Ahogy közeledik a Húsvét, úgy kezd bennem éledezni valamiféle szorongás. Mikor Patrícia még egészen kicsi volt, sikerül megvennem a "Jézus Krisztus szuper sztár" zenéjét 2 bakelit korongon. Nagyon szerettük és nagyon sokat hallgattuk. Miután Patrícia megismerte az egész történetet, utána már csak az első lemezt volt szabad hallgatni. Olyan mélyen érintette a történet Jézus elfogása utáni része (a második lemez) és a zene is, hogy azt többé nem hallgattuk. Valójában az én szorongásom tárgya is a megváltástörténet.
1992-ben kezembe került Carl Gustav Jung: "Válasz Jób könyvére" című írása. Ennek hatására értettem meg a Húsvétot, a zsidó-keresztény Istenképet. És ennek hatására tudtam megértéssel, szeretettel elengedni. Talán az Égiek segítsége folytán, röviddel ezután kezdtem találkozni olyan emberekkel, akik révén megismertem azt világlátást, Istenképet, amit már kétségek nélkül el tudtam fogadni, amiben otthon vagyok, biztosnágban érzem magam.
Idéznék néhány olyan gondolatot a könyvből, ami segített nekem a megértésben. Természetesen nem akarok vitatkozni senkivel, meggyőzni sem akarok senkit semmiről. Miután úgy érzem, hogy már otthon vagyok, engem sem lehet e témában meggyőzni semmiről. Ezért nyugodtan hagyd abba itt az olvasást, mert megbántani sem akarok senkit a meggyőződésében.
A könyv szerint, amikor Jahve a Sátán bíztatására próbára teszi Jóbot, egyáltalán nem a szerető Atya mivoltában teszi, hanem nagyon is kegyetlen, igazságtalan módon teszi azt, megfeledkezve mindentudásáról, és nagyon is könnyen engedve a Sátán kérésének. Vagyis ebben a történetben amorálisan viselkedik. A történet viszont magát Jáhvét is alakította. Ennek hatására kívánt Jézusban, és annak kínhalálában emberré válva, megismerkedni az emberi szenvedéssel. Az én értelmezésemben: így tudott megszabadulni a Jóbbal szemben elkövetett igazságtalanság miatti bűntudattól. Jahve maga feszíttette magát keresztre Jézusban.

C. G. Jung: Válasz Jób könyvére

"Az alulmaradó és erőszakkal legázolt ember győzelme világos: Jób morálisan magasabban áll, mint Jahve. A teremtmény ebben megelőzte teremtőjét."

"Elég, ha számot vetünk azzal, hogy mit jelenthetett Jahve igazságtalansága, mi több erkölcstelensége egy hívő gondolkodó szemében! A lehető legsúlyosabb teher volt, ha valakire efféle istenképzet nehezedett."

"Istentől, mint jóságos Atyától, aki maga a szeretet, megértő megbocsátást lehetne várni. Váratlan megrázkódtatás azonban, hogy a Legfőbb Jó ezt a kegyelmi cselekedet emberáldozattal, méghozzá saját fiának megölésével fizetteti meg."

"Krisztus két szempontból is közvetítőnek bizonyul. Segíti az embert Istennel szemben, és csitítja szorongását, melyet e lény miatt érezhet. Fontos köztes helyet foglal el két, látszólag nehezen egyeztethető véglet, Isten és ember között. Az isteni dráma középpontja láthatóan áttolódik a közvetítő istenemberre."

Nos, ez az oka az én Húsvéti szorongásomnak, még akkor is, ha tudom, hogy a Húsvét valódi tartalma élt már a zsidó és keresztény misztériumok előtt is.