Ederlezi - Goran Bregovic

A Csendszigeten találtam ma "Ederlezit" és nem tudom abbahagyni. Olyan gyönyörű, nem?

Ma ilyen kedvem van...


Petri György

Hírösszefoglaló

Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska.

(Petri György Versei
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991.)

Káosz, fraktálok meg Minden ...


Nagyon jó kis olvasmányt találtam az ünnepekre. Igaz, hogy kicsit filozofikusabbnak goldoltam, amikor kihoztam a könyvtárból, de még a felénél sem járok. Még minden lehetséges. Egy biztos, hogy nekem a Káosz sokkal vonzóbb, mint a Rend. Annál is inkább, mert a Káoszban vannak kis Rendszigetek. Megint eszembe jutott egy korábbi olvasmányom gondolata: a hiba dícsérete. A hiba, amitől a szépség, a művészet emberi lesz. A tökéletesség nem emberi. Ha a Káosz a kiindulópont, akkor a Rend nem más, mint a Káosz hibája. Talán ettől barátságosabb számomra a Káosz a Rendnél. Fordítva félelmetesebb lenne (ha a Rend hibája lenne a Káosz). Az azt jelentené, hogy az Isteni nem tökéletes.
Azt hiszem, ha logikusan végigvinném a gondolatot, amit most megpróbáltam szavakkal kifejezni, az elég ok lenne egy máglyán történő megégetésre. Mennyivel jobb a zene!!! És még pontosabban is adná át, amit érzek, mert most is csak egy érzést próbáltam szavakba önteni.


" A fraktálgeometriához közel álló tudósok gyakran vontak érzelmi párhuzamot új matematikai esztétikájuk és a huszadik század második felében a művészetekben történt változások között. Úgy érezték, valami belső rajongás elvonta őket a tágabb kultúrától. Mandelbrot számára az eukleidészi felfogást a matematikán kívül leginkább a Bauhaus építészete foglalta össze. Ugyanezt a stílust képviselték a festészetben Josef Albers színes négyzetei: takarékosak, szabályosak, vonalasak, redukcionisták, geometrikusak. Geometrikus - a szó itt azt jelenti, amit már évezredek óta: a geometrikusnak nevezett épületek egyszerű formákból állnak, már kevés számmal is leírható egyenes vonalakból és körökből. A geometrikus építészetnek és festészetnek egyszer csak letűnt a csillaga: az építészek nem igyekeztek többé olyan kocka-felhőkarcolókat építeni, mint a Seagram Building Nem Yorkban, hiába ünnepelték és másolták oly sokszor korábban. Mandelbrot és követői számára ez nagyon is érthető: az egyszerű formák embertelenek. Nem azt mutatják, hogyan szerveződik a természet vagy hogyan látja a világot az emberi érzékelés. Ahogyan Gert Eilenberger német fizikus mondta, aki a szupravezetésre szakosodva kezdett nemlineáris tudománnyal foglalkozni: Miért van az, hogy a téli vihar által meghajlított kopasz fa körvonalai oly gyönyörűnek tetszenek az esti égbolton, a többfunkciójú egyetemi épületek körvonalai viszont - akárhogy kitett magáért az építész - egyáltalán nem?
Nekem úgy tűnik, erre választ - meglehet, spekulatív választ - adhat a dinamikai rendszerek újfajta felfogása. A rend és a rendetlenség harmonikus egyensúlya kelti bennünk a szépségérzetet, ahogy ez a természeti tárgyakban - felhőkben, fákban, hegységekben vagy hókristályokban - megtestesül. Ezeknek az alakja fizikai formákba dermedt dinamikai folyamat, amelyekben sajátos módon elegyedik a rend és a rendetlenség." "

(James Gleick: Káosz
Egy új tudomány születése
Göncöl kiadó)

Húsvéti szünet

Szabi iskolájában is kitört a tavaszi szünet. Egyik nap kimentünk a Dagályba. A termálvizes medencében szétlabdáztuk magunkat, és vizicsatát vívtunk egy sípoló delfinnel meg egy félelmetes szürkecápával. A 3 órás vizicsata után Szabi olyant tett, amire még bölcsis korában is csak hosszas rábeszéléssel tudtuk rávenni. Ebéd után kiájult és aludt egy fergetegeset.
Másnap kimentünk az állatkertbe, ahol természetesen Lujzával töltöttük a legtöbb időt. Legalábbis reméljük, hogy ő volt az egyik fetrendő kis szőrcsomó.
Mielőtt Szabi továbbállt a másik Nagyihoz, hozzánk is fészket rakott a Nyúl. A legnagyobb sikere a levélnek volt, amiben a Nyúl emlékeztette Szabit, hogy vigyázzon a fogaira, és a sok édességből adjon Anyáéknak is. Soha ilyen készséges kínálásban nem volt részünk.

Eltékozolt emberünk

Szerencsénk, hogy megérte a rendszerváltást, bár sokan sokat tettek azért, hogy ne sikerüljön neki, de talán mégnagyobb szerencse, hogy keveset élt meg belőle.

Petri György

Néha kisüt a nap

Mán és holnapon a tegnap átleng,
visszavert vágy íze bujdokol,
mint kemény, zöld gyümölcsben a féreg:
sürgésünkben fészkel a kudarc.
Tudjuk mind - és mégis, hogyha reggel
tiszta ingben a kapun kilépünk,
s ránk pillant a megmosdott világ,
renyhe, zsibbadt érzékeken átüt
tökéletes térd káprázata,
illatos haj sepri végig arcunk,
egyre beljebb csal a női hívás
- kezdettel kínál, nem folytatással!
szót nem szól, de mosolygó szemét
ránk függeszti rezzenetlenül:
örömöt vagy méltóbb kínt ígér.

(Petri György versei
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1991.)

Húsvét

Ahogy közeledik a Húsvét, úgy kezd bennem éledezni valamiféle szorongás. Mikor Patrícia még egészen kicsi volt, sikerül megvennem a "Jézus Krisztus szuper sztár" zenéjét 2 bakelit korongon. Nagyon szerettük és nagyon sokat hallgattuk. Miután Patrícia megismerte az egész történetet, utána már csak az első lemezt volt szabad hallgatni. Olyan mélyen érintette a történet Jézus elfogása utáni része (a második lemez) és a zene is, hogy azt többé nem hallgattuk. Valójában az én szorongásom tárgya is a megváltástörténet.
1992-ben kezembe került Carl Gustav Jung: "Válasz Jób könyvére" című írása. Ennek hatására értettem meg a Húsvétot, a zsidó-keresztény Istenképet. És ennek hatására tudtam megértéssel, szeretettel elengedni. Talán az Égiek segítsége folytán, röviddel ezután kezdtem találkozni olyan emberekkel, akik révén megismertem azt világlátást, Istenképet, amit már kétségek nélkül el tudtam fogadni, amiben otthon vagyok, biztosnágban érzem magam.
Idéznék néhány olyan gondolatot a könyvből, ami segített nekem a megértésben. Természetesen nem akarok vitatkozni senkivel, meggyőzni sem akarok senkit semmiről. Miután úgy érzem, hogy már otthon vagyok, engem sem lehet e témában meggyőzni semmiről. Ezért nyugodtan hagyd abba itt az olvasást, mert megbántani sem akarok senkit a meggyőződésében.
A könyv szerint, amikor Jahve a Sátán bíztatására próbára teszi Jóbot, egyáltalán nem a szerető Atya mivoltában teszi, hanem nagyon is kegyetlen, igazságtalan módon teszi azt, megfeledkezve mindentudásáról, és nagyon is könnyen engedve a Sátán kérésének. Vagyis ebben a történetben amorálisan viselkedik. A történet viszont magát Jáhvét is alakította. Ennek hatására kívánt Jézusban, és annak kínhalálában emberré válva, megismerkedni az emberi szenvedéssel. Az én értelmezésemben: így tudott megszabadulni a Jóbbal szemben elkövetett igazságtalanság miatti bűntudattól. Jahve maga feszíttette magát keresztre Jézusban.

C. G. Jung: Válasz Jób könyvére

"Az alulmaradó és erőszakkal legázolt ember győzelme világos: Jób morálisan magasabban áll, mint Jahve. A teremtmény ebben megelőzte teremtőjét."

"Elég, ha számot vetünk azzal, hogy mit jelenthetett Jahve igazságtalansága, mi több erkölcstelensége egy hívő gondolkodó szemében! A lehető legsúlyosabb teher volt, ha valakire efféle istenképzet nehezedett."

"Istentől, mint jóságos Atyától, aki maga a szeretet, megértő megbocsátást lehetne várni. Váratlan megrázkódtatás azonban, hogy a Legfőbb Jó ezt a kegyelmi cselekedet emberáldozattal, méghozzá saját fiának megölésével fizetteti meg."

"Krisztus két szempontból is közvetítőnek bizonyul. Segíti az embert Istennel szemben, és csitítja szorongását, melyet e lény miatt érezhet. Fontos köztes helyet foglal el két, látszólag nehezen egyeztethető véglet, Isten és ember között. Az isteni dráma középpontja láthatóan áttolódik a közvetítő istenemberre."

Nos, ez az oka az én Húsvéti szorongásomnak, még akkor is, ha tudom, hogy a Húsvét valódi tartalma élt már a zsidó és keresztény misztériumok előtt is.

Rozsdafarkú kismadár és a Gondviselés

Eddig még nem találkoztam ilyen kemény ellenféllel, mint ez a mostani Kismadár. Minden hajnalban összehordja a fészket a bejárati ajtóm előtti gerendára. Már-már megadom magam, de elborzaszt az ajtó előtti ramazuri: gallyacskák, moha darabok, egy kis sár, madárkaka, tollak... Így ébredés után mindig rendet teszek, és a gerendáról is lesöpröm a maradékot. Szomszéd Anikó velem ellentétben hívogatja a Madárkát, hogy fészkelne Nála, mert ott nem a bejárat előtt, hanem a ház oldalában tudna fészket rakni. De nem!!! Hiába bíztatjuk Madárkát, hogy menjen át Anikóhoz, Madárka csak erőlködik, küzd, miközben 5 méterre várja a siker, megbecsülés.
Közben arra gondolok, hogy nem így vagyunk ezzel mi, emberek is? Lehet, hogy egy nálunk magasabb Intelligencia ugyanígy próbál bennünket terelgetni, hívogatni a siker felé, miközben mi egyre csak erőlködünk, törjük magunkat, összeroppanunk. Ugyanúgy nem ismerjük fel a magasabb Intelligenciát, nem értjük mit is akar tőlünk, mint a Madárka. Csak gyűrjük a mindennapokat, megpróbálunk fészket rakni oda, ahol semmi keresnivalónk. Csodálkozunk, hogy erőfeszítésünket nem hogy siker nem koronázza, hanem csak csőd, csőd után. Pedig talán csak fel kellene adni, kicsit "odébb kellene állni". De hogy is tudná a Madárka kitalálni az ember gondolatát, és hogy tudnánk mi felismerni annak a magasabb Intelligenciának a kívánságát, terelgetését a siker felé?

A Költészet napja elé

Benjámin László
Aztán

Előbb fülelve éjszakázom
Előbb a barlangból kimászom
Előbb a vadat leterítem
Előbb a telket bekerítem

Előbb kivágom az akácost
Előbb végigfutom a várost
Előbb a villamost kivárom
Előbb az őserdőt bejárom

Előbb a rubrikát kitöltöm
Előbb felhajtom a kölcsönt
Előbb a kályhákat begyújtom
Előbb a dühöket kifújom

Előbb az éhest megkínálom
Előbb a csapot megcsinálom
Előbb megváltom a világot
Előbb eltartom a családot

Előbb a zsákokat behordom
Előbb a titkokat megoldom
Előbb az egészet kibírom
Aztán a verset is megírom.

1970

(Benjámin László: Sziklarajzok Magvető Könyvkiadó, Budapest 1973)

Ózonréteg, sugárszennyezés, bombázások, menekülttáborok ....

Pénteken sikerült kiszabadulnom Budapest karmai közül. Az előző bejegyjésem hatására eszembe jutott, hogy lent van a Baraka című film DVD-je. Amint leértem, meglocsoltam a szomjasan kókadozó növényekéimet, leültem és megnéztem a filmet. Azóta sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valami nincs rendben a teremtés körül. Gondoltam, magam vidámítására egy kicsit Vivaldit hallgatok, amiben Denke Sanyi szerint mindig süt a nap. Sajnos nemhogy eloszlott volna ez a kesernyés íz a számbam inkább felerősödött. Hogy lehet, hogy az az emberiség, aki ilyen szellemi, lelki produktumra képes, képes elkövetni mindazt a szörnyűséget a társai, az otthona, a Föld ellen, végsősoron önmagam ellen, amiről mindannyian tudunk, ezért most mégcsak fel sem sorolom. Sajnos úgy öntenek el ezek a gondolatok, mint kis falvakat a vörösiszap. A már korábban idézett E. M. Cioran könyvől két írás is gerjeszti bennem a keserűséget. Ezekből idéznék most néhány sort. Mondjátok, hogy tévedek, nincs igazam és nagyon-nagyon rosszul látom a világot!

E. M. Cioran

A rossz Demiurgosz

Néhány abnormis esetet kivéve az ember nem hajlik a jóra: melyik isten sarkallná? Az embernek önmagát kell legyőznie, erőszakot vennie önmagán ahhoz, hogy olyan cselekedetre legyen képes, amelyen nem ejt szeplőt a rossz. Valahányszor sikerrel jár az ember, kihívóan viselkedik teremtőjével, megalázza. S ha véletlenül jó, nem erőfeszítzés árán vagy számításból, hanem természeténél fogva, ezt a magasságos figyelmetlenségének köszönheti: kívül áll a világ rendjén, egyik isteni tervben sem szerepel. Nemigen tudni, mi a helye a lények sorában, s még azt sem, van- e egyáltalán helye. Kísértet volna? A jó vagy volt, vagy lesz, de soha nem bír lenni a jelenben. Az emlék, vagy a sejtelem élősködője, vagy lehetséges, de soha nem mostani, s nem maradhat fenn önmagától; ameddig van a tudat nem vesz róla tudomást, s csak akkor ragadja meg, amikor eltűnik. Tartalmatlanságát igazolja minden; nagy, irracionális erő a jó, a kezdetek kezdetén elvetélt principium: elernyedés, ősrégi csőd, s a következményei ezek arányában vallanak arról, hogy a történelem folyik. A kezdet kezdetén, az életbe való átsiklás promiszkuitásában valami megnevezhetetlen történt bizonyára, mely mindmáig tovább él rossz közérzetünkben, okoskodásunkban. Hogy is ne feltételeznénk, hogy a létezés már bölcsőjénél megromlott, s megromlott minden eleme? Akit semmi nem ösztönzött arra, hogy napjában legalább egyszer fontolóra vegye ezt a feltevést, alvajáróként él. Nehéz azt hinni, lehetetlen, hogy a jó Isten, az "Atya", beleártotta volna magát a teremtés botrányába. Minden arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem vett részt benne, a teremtés egy gátlástalan, romlott istenre vall."

Az utópia mechanizmusa

"A jövőről szőtt ábrándjaink mostantól fogva elválaszthatatlanok a rettegésünktől. Az utópisztikus irodalom a kezdet kezdetén a középkor ellen lázadt, mert az nagy becsben tartotta a poklot, s kedvét lelte a világ végét festő látomásokban. Azt mondaná az ember, hogy egy Campanella vagy egy Morus megnyugtató rendszerei csak azért keletkeztek, hogy Szent Hildegárd hallucinációit lejárassák. Ma, a szörnyűvel megbékélve, az utópia és az apokalipszis összecsúszásának vagyunk tanúi: a beharandozott "új föld" egyre inkább az új pokol képét ölti fel. De mi várva várjuk ezt a poklot, mi több, feladatunkul tűztük ki, hogy siettessük eljöttét. A két műfaj, az egymástól oly eltérőnek tetsző utópisztikus, és az apokalipszis egymásba hatol, egymást színezi, hogy megteremtsen egy harmadikat, mely csodálatosan alkalmas a bennünket fenyegető valóságféleség visszatükröződésére, amelyre mindazonáltal igent fogunk mondani, becsületes, illóziómentes igent. Feddhetetlenségünket ekképpen váltjuk meg a végzet előtt."

Hariprasad Chaurasia - Sounds of Silence - Chit - Baraka - Ron Fricke

Földsirató...

Bizony sajog a szívem, miközben nézem és hallgatom.

Gillan In concerto for group and orchestra 1969

Óh, azok a hatvanas évek! Amikor a Royal Philharmonicusok léhaságra adták a fejüket. Én meg szép voltam és fiatal. Most csúnya vagyok és öreg, de ez a nóta még mindig nagyon zamatos.

Ez csak egy szemernyi abból, ami bennem fortyog....

Úgy látszik Pesten nehezebb dolog megőrizni a pozitív gondolkodást. Nem baj, hiszen mindjár itt a péntek, és usgyi... megszököm, mint rádioaktivitás a sérült reaktorból. Addig viszont nem küzdök a gondolataim ellen, pláne ha ilyen jó társra találok, mint ez a könyv, amit éppen olvasok. Mivel nem ismerem a szerzőt, kicsit utánakerestem a hálón. Nem mondom, van egy kis pötty az életrajzán, de kinek nincs? Még a pápának is van. Ezzel együtt időnként van bennem egy kis viszoly, amikor olvasom.

E.M. Cioran

Zsarnokok iskolája

"Ha végső soron bűnök nélkül lehet is uralkodni, igazságtalanságok nélkül semmiképpen sem. Csak adagolni kell hol ezeket, hol amazokat, csak lökésszerűen szabad elkövetni őket. Ahhoz, hogy megbocsássák, tudni kell haragot vagy őrületet színlelni, azt a benyomást kelteni, hogy figyelmetlenségből vagyunk vérengzők, szörnyű kombinációkat kell folytatni jámbor külsővel. Az abszolút hatalom nem könnyű: csak a ripacsok és a nagy formátumú gyilkosok jeleskednek benne. Nincs semmi csodálatosabb emberileg és siralmasabb történetileg, mint egy aggályoskodó, elcsüggedt zsarnok. És a nép? - tehető fel a kérdés. Az a gondolkodó vagy történész, aki irónia nélkül használja ezt a szót, lehetetlenné teszi magát. Nagyon jól tudjuk, mi a "nép" sorsa: az, hogy elviselje a történéseket, az uralkodók szeszélyeit, ráálljon olyan tervekre, amelyek megnyomorítják, lesújtják. Az összes politikai kisérlet, bármily "haladó szellemű" is, az ő kárára, ellene folyik: a rabszolgaság bélyegét viseli isteni vagy ördögi rendelés szerint. Fölösleges sajnálkozni rajta: ügye reménytelen. Nemzetek és birodalmak alakulnak, mert a nép kedveli az igazságtalanságokat, amelyeknek tárgya. Nincs államfő, hódító, aki ne vetné meg; de a nép elfogadja ezt a megvetést, ebből él. Megszűnik-e gyöngének, áldozatnak lenni, megszabadul-e sorsától, ha a társadalom és vele a történelem a semmibe vész? Ne legyünk túlságosan optimisták: semmi sem mutat arra, hogy ilyesmire számíthatunk. Ebben az állapotában a nép az önkényuralomra való felhívást képviseli. Elviseli a megpróbáltatásait, olykor sürgeti őket, csak azért lázad ellenük, hogy újabbak, a régieknél kegyetlenebbek felé fusson. A forradalom lévén egyetlen fényűzése, beleveti magát, nem annyira azért, hogy némi hasznot húzzon belőle, vagy javítson a sorsán, hanem azért, hogy ő is megszerezze a jogot arra, hogy arcátlan legyen, olyan előny ez, ami vigaszt nyújt számára szokásos balszerencséjéért, és amit el is veszít, mihelyt megszüntetik a zürzavarral járó kiváltságokat. Egyetlen rendszer sem biztosítja számára az üdvösséget, alkalmazkodik hát mindegyikhez és nem alkalmazkodik egyikhez sem. Az özönvíztől az utolsó ítéletig csak arra számíthat, hogy tisztességgel teljesíti küldetését: ő a legyőzött."

(E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról Nagyvilág Kiadó, Budapest, 1998.)

Miért nem írok?

Rettenetesen forr-fortyog bennem néhány dolog, de még nem tudtam eldönteni, hogy kiadjam magamból az egészet, vagy inkább némasági fogadalmat tegyek. Addig is készítettem néhány fényképet lakáson belül és kívül. Néhány percig azon is gondolkodtam, hogy kifeküdjek a napra olvasni, vagy zárjak be ajtót-ablakot és a képzelt biztonságból nézegessek ki az ablakon. Rövid idő kellet csak hozzá, hogy belássam, ennek a sugaras napsütésnek állandó az utánpótlása. Csak idő kérdése, hogy megegyük a fertőzött salátát, spenótot, megigyuk a fertőzött tejet .... Akkor már inkább jól érzem magam, amíg érzem magam.