Remélem, tévedek.

Nincs nagy sikerem ma a számítógéppel.
Az előbb válaszoltam Aranyosfodorka pénteki bejégyzésemhez írt kommentjére, de valahogy elszállt az egész a virtuáliába. Most megpróbálom mégegyszer összeszedni a gondolataimat.
Sajnos, én sokkal borúsabban látom a jövőt, mint Aranyosfodorka. Szerintem ma nincs Magyarországon olyan Erő, olyan Tekintély, aki megszervezné, összefogná, és irányítaná azt a mozgalmat, ami az elkeseredett, ellehetetlenített, szinte az élet minimális feltételeitől is megfosztott emberek érdekében cselekni tudna. Illetve van egy, de az gondosan ügyel arra, hogy azoktól vegyen el mindent, azokat fosszon meg minden lehetőségtől , akik már helyzetüknél fogva is képtelenek az érdekérvényesítésre. Ha mégis lennének olyanok, akik még felemelhetnék a szavukat, azokat az "oszd meg és uralkodj" elv szellemében, egymás ellen uszítja. Érzékelhetően nő az elkeseredés, a társadalom gyűlöletfoka. Egyre nő az erőszak, a bűnözés a "már úgyis mindegy"- től a sérelmek azonnali brutális megtorlásán keresztül, bizonyos népcsoport egyre gyakoribb falkatámadásaiig. Azt sem hiszem, hogy a rengeteg gyalogosgázolás pusztán közlekedésbiztonsági kérdés lenne.
A forradalom (nem mintha szeretném megélni) viszonylag rövid időn belül lezajlik. Úgy gondolom, hogy ezzel szemben, ami itt kibontakozóban van, az jóideig el fog tartani: az úgynevezett elit részvétlensége, könyörtelensége, a gyengébbek kíméletlen eltakarítása az útból, az erőszak, a brutalítás általánossá válása bizony az emberi minőséget lassan eltünteti ebből a társadalomból. Hogy utána lesz-e még mit, vagy kit megmenteni.....?
Egyetértek Aranyosfodorkával: hálás vagyok, hogy már nem kell túl sok időt eltölteni ebben a szép, új világban.

Autumn leaves - Pleszkan Frigyes

Mégegy magyar, aki "teli tarisznyával" ment el:
Pleszkán Frigyes
Nem töltötte be az 52-t.

Dühös vagyok

Tegnap Aranyosfodorka lapján a vízdíjakról , gázról és az élet "napos oldaláról" esett szó. Magam is előkaptam a decemberi víz-csatorna számlát. Megdöbbentő volt az összeadás vége. Mivel a víz-csatornadíj egy számlán érkezik, és a csatornadíjat a fogyasztott víz alapján számolják, nincs is értelme külön számolgatni. Mivel végfelhasználók vagyunk, nincs mód az adó visszaigénylésére, így nincs értelme annélkül számolni.
Nos: DRV (Balatonszárszó) 2010. decemberi víz-csatorna díj adóval: 1 m3 fogyasztás 1.081,25 Ft + alapdíj 675 Ft (ezt csak egyszer kell megfizetni m3-től függetlenül), vagyis összesen: 1.756,25 Ft az 1 m3.
A fogorvosi ellátás TB támogatásának megszünésével, illetve csak a foghúzás ingyenességével eljutottunk a "mónikashow" védjegyévé vált fogatlan országhoz. Ilyen vízdíjak mellett sokan meggondolják, hogy mikor mossák ki a ruháikat, mikor fürödjenek, zuhanyozzanak. Talán nem kell már sokat várni, hogy a "szépmosolyúak" országától eljussunk, a "koszos-büdös" magyarok országáig. Félreértés ne essék: ha a valós piaci értéke tényleg ennyi a víznek, gáznak, áramnak, téliszaláminak, ám legyen. Ha tényleg még mindig nagyon olcsó a német árakhoz képest, ám legyen: emeljék még feljebb. Csakhogy: akkor ne feledkezzünk meg a jövedelmeket sem a német jövedelmekhez igazítani. Bucigyuri bácsi után szabadon: nem az árak magasak, hanem a jövedelmünk alacsony. Ja, hogy tőlünk nyugatabbra kevesebbet lopnak felsőkörökben? Az "arisztokrácia", már ha a miénket annak lehet nevezni, mindig is például szolgált az alsóbb néposztályoknak. Nincs mit csodálkozni, hogy megdőlt az a mondás, hogy mindent lopnak, ami nincs lebetonozva (ma már azt is ellopják).
Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!!!
Sínen vagyunk. (Azért sem kell aggódni, hogy jön a vonat. Már rég elvitték a szinesfémtolvajok.)

Kicsit tapló

Tegnap Aranyosfodorka lapján nem úgy viselkedtem, mint aki a "Kulturattasé képzőben" végzett.
Mentségemre szolgáljon, hogy @X kommentjének utolsó mondata olyan ártatlan, gyermeki őszinteségről árulkodott, hogy hangosan elnevettem magam a számítógép előtt, ami viszont a témához egyáltalán nem illett. Viszont egyből kirántott az a mondat a már hetek óta tartó rossz hangulatból, levertségből. Annyira üdítően hatott rám az őszintesége most, amikor a hazugságfolyam már a szánkig ér. Bizonyára hatásos gyógymód volt a számomra, mert utána azonnal elkezdtem kutakodni a You Tube-on egy régen látott videó után, ami annak idején szintén megmelengette egy kicsit a szívemet. Remélem sikerül idemásolnom legalább a lap címét:

http://www.youtube.com/watch?v=zqfFrCUrEbY

Miniszterelnöki beszéd után, egy borús, hideg délelőtt...

Robert Burns

Azért is, azért is

Tisztes szegény vagy, s lóg fejed,
de lóghat -é ezért is?
Vesd meg a szolgalelkeket,
fel a fejjel azért is!
Azért is, azért is,
bármi nehéz, azért is,
a csillogó rang nem arany:
az ember az, azért is!

Hogy gúnyád gyatra, s ételed
sovány: ne bánd, azért is!
Cenkekre hagyj bort, selymeket,
te számítsz, csak azért is!
Azért is, azért is,
bármi cifrák, azért is;
igaz ember lehet szegény,
király köztük, azért is.

Nézd azt a tökmag lordot ott,
hogy henceg - de miért is?
Bár egy szavára száz forog,
kófic marad, azért is:
azért is, azért is,
rendje s csillagjáért is,
ha szellemed független, ép,
kikacagod, azért is.

Adhat grófságot a király,
címet s dús pályabért is,
becsületet adni nem áll
módjában, csak azért is!
Azért is, azért is,
hajtson becsvágy, azért is:
a józan ész, a becsület
a legfőbb rang, azért is.

S fohászom most oly kort idéz
- mert eljön majd, azért is -,
melyben a földön érdem, ész
diadalt űl, azért is.
Azért is, azért is,
jön az a kor, azért is,
midőn testvér lesz mindenütt
az ember, csak azért is!

(Jékely Zoltán fordítása)

Én ugyan már rég nem hiszek ebben, de jól esik róla olvasni. Meg egyébként is, nagyon szeretem Burnst, még a szomorú versei is derűssé tudnak tenni.

Azt hittem, hogy vicc

Múlt héten a szokásos késő esti TV-s szörfölésem alkalmából a DOC csatornán láttam egy film végét. Bemutattak egy kecske tenyészetet. Teljesen normális kecskéknek látszottak, de pókkecskék voltak. Azt hittem, hogy valami beugratás, és ezért beütöttem a googleba a filmben elhangzott egyik szót: bioacél. Ez jött ki:
http://index.hu/tudomany/bioacel/
Erről eszembe jutott az Aranyosfordorkánál látott "Noé bárka", meg a kérdés, hogy mire mennénk minden állatból egy párral? A fenti cikkből kiindulva, a jövő bárkájára már nem kell élő állatot felvinni. Elég egy génbank. És egyébként is ...miért pont ilyeneknek kellene lenniük az újrakezdett világ állatainak, mint akik most élnek velünk? Lehet, hogy Noé is csak kémcsöveket, műszereket és némi genetikai anyagot vitt a bárkájára? Talán mi, emberek is csak valami igéretes koktél eredménye vagyunk? Mindenesetre nem hiszem, hogy az optimumot sikerült az "ember-anyagból" kihozni.
A filmben be is mutatták a bioacél orvosi alkalmazását: egy sérvműtétnél bioacélból készült hálót ültettek be a beteg testébe, hogy megakadályozzák a belső szervek kizáródását.
Vajon hol tart ma a tudomány, milyen elképzelhetetlen dolgok léteznek körülöttünk, ami hétpecsétes titok a "köznép" előtt. Vajon mi magunk, nem pusztán kisérleti alanyok vagyunk néhány "elhivatott" tudós, katona és politikus kezében? Az hiszem @X vetette fel Tesla hagyatékának kérdését Aranyosfodorka HAARP-ról szóló blogbejegyzése kapcsán. Biztos, hogy minden, amit olvasunk, hallunk, csak az összeesküvés élméletek kiagyalóinak agyszüleménye?

Köszönöm a segítséget

Ildi kommentje megerősített abban, hogy tényleg csodákkal találkozhatnék Nepálban, de abban is megerősített, hogy van alapja az aggodalmamnak. Igaz, hogy már túl vagyok a "felén", de én mégis nagyon szeretem ezt az immunszupresszált (mindig a deklasszált jut eszembe) életemet.
Valószínű, hogy a "tisztaság mániám" pszichológiai probléma, de ettől még nagyon kellemetlen.
Kitti barátnőm egyből elkapta a grabancomat, és azonnal a lényeget érintette. Nagyon-nagyon messze vagyok én még attól a spirituális szinttől, hogy az anyagi- testi körülmények ne ébresztenének bennem túlzott aggodalmat. Az antennáim elég gyengék még a spirituális élmények vételére, túl sok bennem a zavaró jel. A kínos, rossz érzéseim megakadályoznának abban, hogy a spirituális élmények eljussanak hozzám. Javasolta, hogy talán a Caminoval kellene kezdeni. Ez valóban logikus, de mégis ....olyan ez, mint mikor a szeretett lény visszautasít. Erre a barátaid összehoznak egy másik emberrel, de az csak a másik hiányát erősíti benned.
Végül Aranyosfodorka kérdésfeltevése egy pillanat alatt megadta számomra a választ. Nagyon egyértelmű kérdés. Nem lehet smúzolni, mellébeszélni, egy kicsit magamat is átverni. Tényleg úgy érzem, hogy az életem árán is menni kell? Hát nem, nem érzem úgy. Csak nagyon-nagyon vágyom rá, nagyon szeretnék ottlenni, de be kell látnom, hogy az én hitem, nem az a mustármag, amivel hegyeket lehet mozgatni. Még ahhoz sem elegendő, hogy eljussak a hegy lábáig.

Berajzolták Anyut

Egy Krisnás fiú zarándokutat szervez Nepálba. Már vagy egy hónapja, azon töprenkedem-álmodozom, hogy milyen jó lenne velük menni. Elsősorban az út spirituális élménye vonz, de nem kis vonzerőt jelent maga a hely, a "Séta a Világ tetején". Pillanatnyilag csak a pénz hiányzik, és a töprengés kizárólag erre vonatkozott. Nekem ugyan nincs x százezer forintom, de a banknak van, és nem kis kamatra ugyan, de adna is. Tegnap estig azon nyűttem magam, hogy lehetek-e annyire felelőtlen, könnyelmű, hogy bevállaljak egy jókora adósságot akkor, amikor belátható időn belül egy esetleges költözésre kerülhet sor, és minden fillérre szükség lehet.
Tegnap a fél napot az Uzsoki Kórház sugárterápiás épületében töltöttük Anyuval. A tömött folyosók egyikén vártuk, hogy Anyut behívják, és berajzolják a sugárkezelés helyét. Az ember akaratlanul szem- és fültanuja lesz beszélgetéseknek ennyi ember között. Ezeken a tömött folyosókon nincs búvóhely az emberi szenvedések, tragédiák elől. Az első döbbenetet a sokaság jelenti, még akkor is, ha néhányan csak kísérők vagyunk (talán csak egy rövid ideig).
Estére mintha helyrerázták volna az agyamat. Egészen más megvilágításba került a pénz, a zarándokút, a vágyunk, a felelőtlenség ... Valójában nem is az agyam, hanem az érzéseim kerültek a helyükre. Neki is lódultam a neten, hogy jobban utána nézzek Nepálnak. Az első rádöbbenés az egyik "Utazó" honlapján ért. Szerinte az utolsó zuhanyozási lehetőség a katmandui szállodában van (bár ott sem garantált a melegvíz). Ahogy egyre feljebb megy az ember, egyre értékesebb dolog lesz a víz. Itt eszembe jutott a vízöblítéses WC. Elképzeltem magam 14 napos bukéval, és éjszaka, amikor háromszor kell meglátogatnom azt a picinyke helyet.
Most itt állok vágyvesztetten. A pénz miatti aggodalmat sutba dobtam, de megijedtem attól, hogy méltatlan helyzetbe kerülhetek. Lehet, hogy ez egy próba? Hiszen az a rengeteg beteg ember, akivel csak egyetlen délelőtt találkoztam, nap mint nap kerül méltatlan helyzetbe, és mit kap érte? Én ugyan önként vállalhatnám, és spirituális élményeket kapnék érte. Lehet, hogy most visszautasítom ezt a kegyet gyávaságból, de előbb vagy utóbb úgyis utolérhetnek méltatlan helyzetek. Még van 2 hetem ezen töprengeni. Te mit gondolsz, Te hogy csinálnád?