Reggae...

Van egy dupla CD-s Bob Marley albumom. Technikailag nem épp a top (szerintem demo felvételek), de ettől olyan jó kis emberzene. Ma nem is hallgattam mást. Teljesen kisímította a lelki redőimet. Olyan, mint amikor az óceán nem haragszik, csak a maga kedvére hullámzik, és minden visszavonuló hullám után símább lesz a part.
Miközben hallgattam, eszembe jutottak a mai hót hamis "sztárok", akiknek potméterrel húzzák a hangjukat tisztára, meg a műanyag ritmusszekció, amiben igaz, hogy nincs lötyögés, de élet se. Ettől még jobban élveztem az én ertya kis CD-imet.
Azért Popper Pétert is előkotortam:

Hogyan öljük meg magunkat?

1.§ Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági terveire.
Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el ismerősei körében:
Amíg él: "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"
Amikor meghalt: "De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!"
Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns zárópoénja.

2.§ Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hiteltelenné teszi életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára - mondjuk el nekik. Ha még maradt ütésünk és simogtásunk - üssünk és simogassunk. De "visszaszólni a megsemmisülésből" - ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni életünkben, és elnémulni halálunkban.
Ha a halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni szeretetükért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen a primitív módon még egy kicsit tovább akarunk élni.

3.§ A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan pogári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.
....