Lélekkanalazó...
Pár napja a Duna Autonomián késő este elcsíptem a hajdanvolt Orfeo csoportról szóló film utolsó néhány percét. Az ismerős arcokat látva (a közel 40 évvel ezelőtti arcok voltak) egy pillanat alatt a hetvenes évek elején találtam magam a Majakovszkij utcai szoba-konyhában. Azóta úgy érzem, mintha azzal a karalábévájó kanálkával kicsi kis gömböcskéket kanyarítottak volna ki a bennsőmből. Emlékszem egy akkori TV adásra, ahol Kamondi- és Zsigmondi Ági énekelt (talán már Kolinda együttes volt a nevük). A "Kerek a szőlő levele" és a "Gyere ki te Gyöngyvirág" című dalt énekelték. Azóta sem hallottam olyan gyönyörűséget, illetve most néhány pillanatot tőlük, egy harmadik dalból.
Napok óta képtelen vagyok visszanyerni a teljességemet. Próbálkoztam már barokk zenével, "Besh o droM"-mal, gyorsan elolvastam Thorton Wilder "Szent Lajos király hídja" regényét (nem volt jó választás), lementem a Tó partra ücsörögni, megettem egy zacskó kakaós nápolyit, vettem két olcsó könyvet (Pul Reps: Hús-vér Zen, Kajtár Sándor: Struccolás), beíratkoztam a szárszói könyvtárba is (hoztam ki Szilágyi Domokost, Varró Danit, meg két scifi-t )... Eddig még semmi nem segített.
Ezért most kicsi marhaság a "Struccolás"-ból:

Hirdetések
Társkeresés

Begubózott haverom,
Rágni magam, unok nagyon.
Elindultam világot látni,
A dolgok mélyéig lerágni.
Úgy tűnik, rossz fára másztam,
Ezen már enni sem találtam
Eper levelet, csak hársat.
Ehhez keresek most
Levelező társat.
Selyemhernyó