Némi zavar és szépség....

Az elmúl napok agyzsugorító hőségében gyakran szembesültem a 60 éves emberi test szánalmasságával. Állandóan bekiabált az agyam egy mondatot. Szerettem volna pontosan idézni, ezért elővettem Thomas Mann "József és testvérei" című regényének I. kötetét. Jónéhány fejezetet elolvastam,
hol előre-, hol hátralapozva, de nem találtam a keresett mondatot. Azon a környéken van, ahol Jákób meglátja Józsefet félmeztelenül a kút peremén űlve, ahogy az hódol a telihold varázsának. Jákób készül megdorgálni a fiút meztelenségéért, és mert az Ő Egyetlen Istenükön kívül senkit nem illet hódolat, de titokban megcsodálja a fiát. Itt van valahol az a mondat, amiben a "fiatal test jó lelkiismerete" szerepel.
Egyszer már előfordult velem, hogy nagyon kívántam valami szép olvasnivalót, és újra elővettem ezt a könyvet. Elolvastam egy fejezetet, azután az előzőt, azután az azt megelőzőt. Végül abbahagytam ezt a kóstolgatást, és kinyitottam a könyvet az első oldalon... újraolvastam a regényt. Azt hiszem most is így jártam. Elhatároztam, hogy harmadszor is nekilátok. Van ugyan egy kis zavar bennem: szabad-e 60 évesen harmadszor is ugyanazt a könyvet elolvasni, vagy inkább gyorsan a még el nem olvasottak közül kellene választani? Hiszen olyan sok még a restancia, az idő meg egyre gyorsabban fogy.
Azért nem tudom megtenni, hogy egy iciri-piciri részt ne írjak ide belőle. Csak találomra kinyitottam az I. kötetet. Itt nyílt ki:
"De vajon hol volt a paradicsom? "Kelet kertje"? Béke és boldogság hona, az ember hazája, ahol evett a gonosz fa gyümölcséből, és ahonnan kiűzetett, vagyis kiűzte magát, és szétszóratásba ment? Az ifjú József épp oly jól tudta ezt, mint ahogy a vízözönről tudott, s forrása is ugyanaz volt. Mosolyognia kellett, ha szír sivataglakókat hallott, akik azt vallották, hogy a nagy damaszkuszi oázis a paradicsom, mert álmodni sem lehet mennyeibbet, mint ahogy ez fekszik fenséges hegyek és rét övezte tavak, gyümölcserdők és nyájassá öntözött kertek közepette, s ahol mindenféle nép nyüzsög, és folyvást folyik a dúskáló cserebere. S ha udvariasságból nem is vont vállat, belsőleg így tett, amikor micrájimbeliek azt magyarázták, hogy a kert helye természetesen Egyiptom volt, mert ez a világ közepe és köldöke. Azt gondolták a fürtös szakállú sineáriak is, hogy királyi székvárosuk, melyet "Isten kapujának" és "ég és föld köldökzsinórjának" neveztek (a gyermek József utánuk mondta terjengős nyelvükön; "Báb-ilu, markasz sámé u irszitim" - mondotta tájékozottan), tehát, hogy Bábel a világ szent középpontja. De Józsefnek közelebbi és igazibb tudomása is volt a világ köldökét illetőleg, mégpedig jóságos, tűnődő és ünnepélyes atyjának élettörténetéből, aki ifjú emberként útra kelvén lakóhelyéről, a"hét forrás" földjéről Naharájim felé, Háránba, nagybátyjához, Lábánhoz, egészen váratlanul és önkéntelenül az ég igazi kapujára, a világ igazi köldökére bukkant: a dombon fekvő s szent kövekkel körülkerített Lúzra, melyet aztán Bét-élnek, Isten házának nevezett el, mert az Ézsau elől menekvő itt részesült élete borzongatón legnagyobb kinyilatkoztatásában."