Mértékváltás...

Az előző olvasmányom után kisebb léptékre váltottam. Túlságosan félelmetes nekem hosszasan időzni az Univerzumban, még gondolati szinten is. Nem tartozik éppen a kedvenceim közé D. N. Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak című könyve (talán még a címet sem tudom pontosan idézni), de egy gondolat mégis nagyon megragadott belőle. Bűnözők megbüntetésére kitaláltak egy szerkezetet. A büntetési tétel: a személyiség megsemmisítése. Ennek eszköze az a bizonyos szerkezet, amibe beülve a bűnöző egy pillanatra megtapasztalja az Univerzum és az Ember tényleges arányát. Ott szerepel egy mondat, valahogy ilyesformán: Egy gondolkodó ember az Univerzumban nem engedheti meg magának az arányérzék luxusát.

Nietzsche: "Ecce Homo" önéletrajzi esszékötetének "Emberi, túlságosan is emberi" című írását viszont kedvelem. Már korábban olvastam, de most újra kihoztam a könyvtárból. Íme:

" A könyv az első bayreuthi ünnepi játékok heteiben fogant; mélységes idegenséggel néztem mindarra, ami ott körülvett, többek között ennek köszönheti megszületését."

"Mintha álmodtam volna... Hová keveredtem? Nem ismertem rá semmire, Wagnerre is csak alig. A boldogság távoli szigete - Tribschen: még csak árnyképére sem hasonlított. Felejthetetlenek az alapkő letételének napjai, az odaillő kis ünneplő társaság a finomságok iránt is érzékenynek mutatkozott: és most még árnyképére sem hasonlított semmi. Mi történt? - Wagnert lefordították németre! A wagneriánus fölébe kerekedett Wagnernak! - A német művészet! a német mester! a német sör!...Mi, másívásúak, kik nagyon jól tudjuk, hogy Wagner művészete az ízlés milyen kifinomult művészeihez és kozmopolitizmusához szól, fölháborodtunk az elképedéstől, amikor Wagnert német "erényekkel" teleaggatva láttuk viszont. - Azt hiszem ismerem a wagneriánus típusát: a megboldogult Brendeltől kezdve, aki Wagnert összetévesztette Hegellel, a Bayreuthi Lapok "idealistáiig", akik viszont önmagukkal tévesztették össze Wagnert, három nemzedékét is "megélhettem" - hallottam én mindenféle vallomást Wagnerról a "széplelkek" szájából. Országomat egy értelmes szóért!"

"- Szegény Wagner! Hová jutottál! - Legalább disznók közé keveredtél volna! - No de németek közé!... Tanulságos volna egy igazi bayreuthit kitömni - vagy inkább spirituszba eltenni: "spiritus"-nak úgyis híján vagyunk; a fölirat rajta így hangoznék: - Íme a "Szellem", melyen a "Birodalom" nyugszik... "
(Friedrich Nietzsche: Ecce Homo
Göncöl Kiadó)