Az a bizonyos "vicsor-mosoly"

A három ajánlott könyv közül az egyik:

Tolvaly Ferenc: El Camino

Az Út

Kicsit kényszeredetten olvastam. Nem is vált igazi élménnyé. Azért mutatok belőle néhány sort. Valójában ott kezdett érdekelni, ahol véget ért.

"Mi az igazi műveltség? Egyszerű a válasz: a felbuzgó, pezsgő, színes, forrongó, teljes és törekvő, mindent kitölteni akaró élet. Egy nagy költő egyszer azt mondta, a legköltőietlenebb a költészetben a költő. Igen. Éteri nincs! A költő zabál, emészt, kakál, vizel. Él. Nem áhitattal lesi a múzsát, hanem leteperi, megerőszakolja, becsapja, édesgeti, átveri. A művelt ember az élet egészét akarja. Majdnem annyira, mint az igazi művész. Az énekesmadárnak nem kell kotta: énekel. Kell a szenvedély. Nem a trágárság, nem a szimpla, nem az együgyű, nem a kontár, nem a felszínes, hanem a szenvedélyesen mély. Az pedig sért, vág, fáj. A szenvedély és a szeretet az út. A népzene ősi ereje, az építészet kötött bátorsága, egy pápua harcos vad tánca, az ujgur sámán révült dobolása, Macondó minden disznófarkas babonája, az ősricsaj nem áll szemben az úttal. Ez mind az út része. De szemben áll az úttal az önző, irigy kicsinyesség, a szűkkeblű tehetetlenség. Nem áll szemben a páni félelem, az örjítő kétség, de szemben áll a sznob magabiztosság, a rutinos kételynélküliség. Az út, egyre tisztábban látom, ezerszer ezer ágbogú, de csak az talál a milliárd ösvény közül legalább egyre, aki akarja. Azé az út - persze csakis a maga külön-külön is ezer ágbogú, bikaszörnyek ezreivel teli saját útja -, csak azé, aki akarja. És az elég. Akarni kell. Talán nem is kell nagyon. Az is jó, ha mindig kicsit. Az út jó hozzánk: megvár. "