Vajon hány vezető ismeri ezeket a gondolatokat?

Lao-ce utolsó tanításai
Wen-Ce

* 19
Lao-ce mondta:
"Amikor emberséges vezetők elmélkednek, szellemük békésen pihen mellkasukban. Tudásukkal nem kérkednek a négy világtájon, inkább jóindulattal és őszinteséggel töltik meg szívüket. Így a megfelelő évszakban édes eső áztatja a földeket, s az öt gabona gazdagon terem: tavasszal megnő, nyáron beérik, ősszel learatják és télen elraktározzák. A vezetők havonta szemlét tartanak, minden évszakban jelentést kapnak, és az év végén dézsmát szednek.
Az emberekről igazságosan gondolkodnak: a vezetés nem hatalmaskodó, a jogrendszer nem bonyolult, az oktatás szellemi. A törvények engedékenyek, a büntetések ritkák, a börötönök üresek. Az erkölcsök az országban mindenütt egyformák, az emberek szívében hűtlenség nem lakozik. Ilyen a bölcsek áldása.
Ha a vezetők szerzésre vágynak és mértéktelenek, akkor a nép becsvágyó lesz, és tiszteletet nem ismer. Ha az emberek szegények és boldogtalanok, akkor egységük megtörik, s viszálykodni kezdenek. Keményen dolgoznak, de eredmények nélkül, ezért fortélyhoz nyúlnak, és megjelennek a tolvajok. Az uralkodók és az alattvalók szembefordulnak egymással, az utasításokat nem hajtja végre senki.
Ha a víz beszennyeződik, a halak megfulladnak, ha a vezetés kegyetlen, az emberek fellázadnak. Ha a vezetők vágyaktól teltek, a nép ravaszsága határtalan. Ha a vezetők felkavartak, a nép szorong. Ha a vezetők sokat követelnek, a nép viszályokba bonyolódik. Aki a gyökerek megóvása nélkül próbálkozik egy fa gógyításával, az nem különbözik attól, aki lebontja a gátat, hogy megállítsa az áradást. Olyan ez, mintha egy köteg aprófával akarnád eloltani a tüzet.
A bölcsek kevés dologgal foglalkoznak, ezért kevés a gondjuk. Nem vágynak sokra, ezért elégedettek. Jóságuk nem erőltetett; bennük szavak nélkül is megbíznak. Nem keresgélnek, ezért mindent megtalálnak, nem törekednek, ezért mindig célba érnek. Szívüket természetességgel töltik meg, őrzik a végső valóságot, magukba zárják az Utat, és segítik az őszinteséget. Így az egész világ őket követi, ahogy a visszhang követi a hangot, ahogy az árnyék követi a formát. Nem máson munkálkodnak ők, mint a gyökereken."

(Farkas Lőrinc Imre Kiadó 1995.)