Egy kis Zen...

A 4 lakásos sorházban szerettük volna megszüntetni az osztatlan közös tulajdont. Ennek legegyszerűbb módja, hogy társasházzá alakulunk, és minden ház a hozzátartozó területtel önálló albetétként kap egy / számot az eredeti helyrajszi számon belül, és ezzel megszünik az osztatlan közös tulajdon . Semmin nem kell megosztoznunk, mert nincsenek közös helyiségek, az épületek, és a területek is teljesen szeparáltak. Mi lett a dologból....(nem fogjátok kitalálni)? Hárman már "ölik" egymást. Én szerencsés vagyok, mert enyém az első, az utcai ház, így nem kell senki előtt elmennem, hátulról meg tuják vannak a kerítés mellett.
Ebben a jogi megoldásban minden szereplő nyerne, mert az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével nőne a házak értéke. Mi lenne akkor, ha valakinek véletlenül le kellenne mondania valamiről?
Ma Pestre kellett jönnöm, és az utazásra hoztam egy kis zen olvasnivalót:

A paradicsom kapui

Egy Nibushige nevű katona érkezett Hakuinhoz, és azt tudakolta, van-e menny és pokol.
- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.
- Egy szamuráj - felelte a harcos.
- Te? Katona? Miféle uralkodónak kéne ilyen katona?!
Olyan a képed, mint egy csavargóé.
Nobushige dühbe gurult és a kardja felé nyúlt. Amikor Hakuin meglátta ezt így folytatta:
- Á, kardod is van? Szerintem olyan életlen, hogy még a fejemet sem tudná levágni!
Amikor Nobushige előrántotta a kardját, Hakuin megjegyezte:
- Itt nyílnak a pokol kapui.
A katona végre megértette a tanítást, visszatette kardját és fejet hajtott.
- Itt nyílnak a paradicsom kapui - búcsúzott tőle Hakuin.